Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

I Részletes utasítás szabta meg ezután a tiszta jövedelem kiszámítása során követendő eljárást, hangsúlyozva, hogy a becslést az egész országban egyszerre kell elvégezni. Ennek érdekében a pénzügyminisztert az ország kerületekre, illetve kerületeken belül lehetőleg egyenlő becslőjárásokra való felosztásával hatalmazta fel. Az egyes becslőjárásokra általában azonos tiszta jövedelmi fokozat" megállapítását rendelte el. A tiszta jövedelmet meghatározó tényezők különbözősége esetén, a becslőjárások osztályozási vidékekre való felosztását pendelte el, kimondva, hogy ilyen esetekben az osztályozási vidékek „mindenikében külön osztályozás alapján külön tiszta jövedelmi fokozat készítendő". Kimondta továbbá, hogy minden művelési ágban annyi minőségi osztályt kell felállítani, amennyi a tiszta jövedelemre befolyást gyakorló gazdasági és értékesítési viszonyok különbségei szerint szükséges, de számuk nem haladhatja meg a nyolcat. A minőségi osztályok Jelzése" végett művelési áganként úgynevezett „mintaterek" kijelölését írta elő. A tiszta jövedelem kiszámítását a termés, a terményár és a gazdálkodási költségek évi átlagainak figyelembevétele alapján rendelte el. Ennek kapcsán részletesen írta elő, hogy milyen módon veendő figyelembe a tiszta jövedelem kiszámításakor az egyes művelési ágaknál a termés és a gazdálkodási költség. Szántóföld esetén termésül a „közönséges gazdasági vetésforgások alatt termelt összes termények" értékét és az ezekből származó hasznot kellett tekinteni. Ebből, mint gazdálkodási költség, a vetőmag és a trágya értéke, a trágya kihordásának költségei, valamint a felügyeletre, szántásra, vetésre, boronálásra, hengerlésre, az aratásra és a betakarításra, cséplésre fordított kézi és igas napszám, illetve ezek egyenértéke volt levonandó. A kerteknél a termést a zöldség, a gyümölcs és az esetleges fűtermés jelentette, amiből gazdálkodási költség fejében az ültetésre, „mívelésre", öntözésre, őrzésre, szedésre és betakarításra fordított napszám volt levonható, hozzávéve még a vetőmag, a palánták és a trágyázás költségeit. Réti termésnek az anyaszéna, a sarjú és a legeltetési haszon volt számítható, művelési költségként a kaszálás, gyűjtés, behordás és összerakásra fordított kiadások voltak figyelembe vehetők. A szőlőültetvények termésének a szőlő, a must- és a törkölytermés, valamint az összes egyéb gyümölcs- és melléktermények tiszta jövedelme számított. A művelési költségként nyitás, kapálás, metszés, kötés, kacsolás, szüretelés és őrzés, a trágyázás, karózás, tőkésítés (homlítás, döntés, bujtás) és ,,a telek épségben tartására szükséges művekre" fordított összeg volt felszámítható. A legelők termése és költsége a hasonló fekvésű és talajú rétekhez való összehasonlítás alapján volt megállapítandó. A tisztán csak legeltetésre alkalmas területek az azokon eltartható lábas jószág száma és a legeltetési érték szerint voltak felveendők, tekintetbe véve, hogy évenként mennyi ideig és hány jószágot lehet eltartani rajtuk. Az erdők hasznát a helyi értékesítési viszonyok figyelembevételével a fatermés, valamint az ún. erdei mellékhaszonvételek (legeltetés, makk, kéreg, gubacs) adták. Művelési költségként levonásba hozhatónak a törvény az „erdőtenyésztésre, ápolásra és az erdészeti személyzet fizetésére" fordított évi összeget engedélyezte. A gesztenye-, eperfa ültetvények és egyéb gyümölcsösök használatuk módjának, vagy az erdők valamely osztályának megfelelően voltak megbecsülendők. A nádasok termésének a nád és a gyékény volt veendő. A művelésére fordított összegként levágására, illetve a behordására fordított pénzösszeg volt figyelembe vehető. A „mulató-, dísz- és vadaskertek" minősítését a bennük uralkodónak mondható művelési ág szerint kell elvégezni. 382