Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

Engels koncepciójában azok a csomópontok játszanak fontos szerepet, melyek egységes sorba kapcsolják össze az anyag különböző mozgásformáit. Ezekben a csomópontokban történik a minőségi ugrás a természet egyik területéről a másikra, miközben a mozgásformák átmennek egymásba. Ezzel kapcsolatosan írja Kedrov: „A tudomány története világos bizonyítékait adja annak a ténynek, hogy a magasabb rendű, összetettebb mozgásforma lényege gyakran akkor tárul elénk, amikor felismerjük az egyszerűbb, alacsonyabb rendű mozgásformával való összefüggéseit és egymásba való átmenetét."

20 Például a hő lényegét a XIX. század közepén ismerték meg, amikor feltárták a hő mechanikai természetét, a gázok kinetikai elméletét - addig a fizika a hőt is elszakította a mechanikai mozgástól (flogisztonelmélet)

2 1 Engels a dialektikus materializmus kidolgozása folyamatában új módon határozta meg az alapvető mozgásformák sorát, az egyes mozgásformák jellegét és a szomszédos formákkal való kapcsolatát. Dolgozatunkban a szomszédos mozgásformák kapcsolatát a fizikai és kémiai mozgásformáknál vizsgáljuk. 2. A fizikai és kémiai mozgásformák kölcsönös összefüggése és anyagi hordozóik Engels a fizikai mozgást, mint a molekulák mozgását határozta meg, s ezen elsősorban a molekuláris fizikát, főleg a hő tant értette. A hőtant a kor természettudósai is a molekulák mechanikai mozgásaként értelmezték, majd ebből következett a gázok

x a folyékony és szilárd testek molekuláris-kinetikus elmélete. Engels hangsúlyozta azt is, hogy ez az értelmezés nem öleli fel az akkori fizika egész történetét. A kémiai mozgást az atomok fizikájának nevezi. Ezzel a meghatározással a két mozgásforma kölcsönös kapcsolatát mutatta meg. A molekulákról az atomokra átvitt mozgás már nem fizikai, hanem kémiai mozgás, s minőségileg különböznek egymástól. A fizikai mozgásról —>a kémiai mozgásra történő átmenet megfelel a molekulák mozgásáról az atomok mozgására való átmenetnek, amely változást idéz elő a molekulák összetételében, felépítésében és minőségében. Ebben a felfogásban a kémiai mozgásforma a molekulák belső, minőségi változása. A kor kémikusaival összhangban a kémiai folyamatokat Engels az anyag különleges, minőségileg meghatározott mozgásformájaként értelmezte. Amikor a kémiát az atomok fizikájának nevezte, egyúttal tiltakozott a kémia mechanikára való redukálása ellen. „Tovább menni, a kémiát ugyancsak egyfajta mechanikaként kifejezni, ez meg nem engedhetőnek tűnik előttem."

2 2 Az anyag mozgásformáinak Engels által feltárt kölcsönös viszonyáról írja Kedrov: „. . . Engels műveiben az anyag mozgásformáira vonatkozó konkrét természettudományos tételek, amelyeket 80—90 évvel ezelőtt fejtettek ki, óhatatlanul elavultak. De a tételek elvi alapja, a kérdés felvetésének és megoldásának a módja, az a közelítési mód, ahogyan Engels az egyes mozgásformákat és általános összefüggéseket értelmezte, a mai természettudományban is megtartotta jelentőségét."

2

3 A valóság megismerése szempontjából jelentős az engelsi módszer. Olyan általános módszertani elvet állított fel, amelynek segítségével egyrészt a vizsgált mozgásformától lehet haladni a konkrét „diszkrét anyagfajta", vagyis az anyag struktúrájának feltárásához, másrészt a jelenségtől a lényeghez haladva mélyebben lehet feltárni az adott mozgásforma természetét. A fizikai felfedezéseknél is alkalmazzák ezt a módszert, amikor megállapítják a felfedezett „diszkrét anyagi képződmény" és a korábban már ismert, vagy újonnan felfedezett mozgásforma viszonyát. Vonatkozott ez például olyan nagy horderejű fizikai felfedezésre, mint 1932-ben a neutronnak — az anyag új magfizikai mozgásforma hordozójának a felfedezésére. 37