Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

16. Erdőszáda 17. Józsefháza 18.Jánk 967 lakos 926 lakos 759 lakos 733 lakos 649 lakos 608 lakos 595 lakos 19. Avasújváros 20. Matolcs 21. Misztótfalu 22. Kapnik A fenti elszámolásból is világos lehet, hogy a mezővárosok jelentős része a szó igazi értelmében nem is volt város, hanem csak nagyobb falu. A kisebb mezővárosokon pedig, a népesség lélekszáma tekintetében, nem egy falu tett túl a megyében. Ahol a városok is kicsik, ott rendszerint a falvak sem nagyok. Valóban, Szatmárban 1828-ban mindössze négy falu akadt, ahol a népesség elérte, illetve túlhaladta a kétezret. E négy falu a szatmári falvak 1,61%-át jelentette. Nem volt sokkal nagyobb az 1500-tól 2000 lelket számláló falvak száma sem, ilyen csak 7 volt a megyében, s e hét a falvak 2,82%-a volt. 36 faluban, a falvak 14,51%-ában élt 1000 és 1500 között mozgó és 83-ban (33,46%) 500 és 1000 között váltakozó népesség. A falvak csaknem felében (47,58%) 500 alatt volt a népességszám. Szatmárra alapvetően tehát a kisfalu nyomta rá a bélyegét. 34 helységben működött római katolikus egyházközség és 13-ban filia, azaz leányegyház. 119 plébánia, valamint 18 leányegyház képviselte a görög katolikus egyházat. 143 helységben volt református, illetve evangélikus gyülekezet. 15 volt a zsinagógák száma és egy helyen volt görögkeleti templom és egyházközség. Ezzel szemben csak 7 helyen, Szatmárnémetiben, Nagybányán, Nagykárolyban, Aranyosmeggyesen, Bagoson, Ilobán és Vállajon volt postahivatal. 30 790 volt a házak száma. Ebből 2582 (8,38%) volt a két szabad királyi városban, 916 (2,97%) a két bányavárosban, 4700 (15,26%) a mezővárosokban, 22540 (73,20%) a falvakban, végül 52 (0,16%) a pusztákon és tanyákon. A falvak 25,4%-ban, vagyis 63 faluban 50-nél kevesebb volt a házak száma. 101 faluban (40,72%) volt 50 és 100 között, 53-ban (21,37%) 100 és 150 között, 20-ban (8,06%) 150-200 között a házállomány. Csak 11 faluban (4,43%?) haladta meg a 200-at. Ludovicus Nagy közlése szerint 225 808 lakos élt a megyében. Adatait ellenőrizve géppel újra összeadva, ennél valamivel kevesebbet, 225 479-et kapunk. Az általa megadott bontást követve, ebből 121 756 (53,99%) volt római és görög katolikus, 91 650 (40,64%) református és evangélikus, 7 313 (3,24%) izraelita. Az utóbbiak 165 helységben szétszóródva éltek. Legnagyobb tömegben a megyeszékhelyen, Nagykárolyban, ahol 1796 volt a számuk. Jelentősebb központjuk ezen kívül Csenger, Rózsapallag és Mátészalka volt, de számuk e helyeken sem érte el a félezret. Végül 4587-en felekezeti hovatartozás megjelölése nélkül szerepelnek a műben. 19 207 lélek (9,07%) élt a két szabad királyi városban, 4858 (2,15%) a két bányavárosban, 37 426 (16,59%) a mezővárosokban. A kor fogalmai szerint tehát a lakosságnak valamivel több mint egynegyede (27,35%) volt városlakó. 159 401 (70,69%) volt falusi lakos, 787-en éltek a pusztákon és tanyákon, 3800 pedig szétszórva az erdőkben és a hegyekben. Ez utóbbiak a megye lakosságának 2,02%-át tették ki. Sajnálatos fogyatékossága a műnek, hogy nem közöl adatokat a lakosság nemzetiségi összetételéről. A szerzőt azonban ilyen szempont nem vezette. 372