Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

A Debrecen-Egervölgyi Hitvallás tulajdonképpen egyháztörténeti érdekesség. Közjogi jelentősége megszerkesztése idején sem volt, s az egyházatyákra és trienti zsinatra való hivatkozás ellenére sem bizonyította sem Ferdinánd, sem Miksa előtt, hogy az egri vitézek hithű katolikusok. Egyetérthetünk Révész Imrének azzal a megállapításával, hogy „egészen nyugodtan kimondhatjuk, hogy az egriek nem e hitvallásuk alapján, hanem nagyon is annak ellenére részesültek a legfelsőbb helyen is jóváhagyott vallástürelemben — tekintettel a magyarországi vallási és politikai helyzet mutatta tényleges erőviszonyokra, s különösen az egri vár és környéke kivételes katonai jelentőségére". 5 7 Verancsicsnak ez a korai ellenreformációs kísérlete szükségszerűen kudarcot vallott. A kül- és belpolitikai helyzet vallási türelmet követelt a bécsi udvartól is. Nemcsak Ferdinánd vallási türelmessége, vagy Miksa titkos lutheránus szimpátiája volt az oka, hogy elnézték az egriek rebellióját, hanem a török támadás állandó veszélye és hogy a magyar katonai vezetők többsége is protestáns volt. Miksa trónörökös csak úgy remélhette koronája elnyerését, ha megmarad a katolikus 1 állás mellett, de az adott belpolitikai helyzetben csak úgy remélhette Magyarország megtartását, ha a katolikus egyházi vezetők ellenére is türelmet tanúsít a protestánsokkal szemben. A katolikus főpapság sürgetésére még Ferdinánd idején meghozzák ugyan az 1563. évi 32. törvénycikket, mely kötelezi a királyt, hogy büntesse meg azokat a királyi várkapitányokat és hadnagyokat, akik protestáns prédikátorokat alkalmaznak és támogatnak, de gyakorlati jelentősége ennek nem sok volt. Verancsics püspökségét saját székhelyén sem sok siker kísérte. Igaz ugyan, hogy sikerült egy-két protestáns lelkészt eltávolítania, de ez a katolikus egyházon nem sokat segített. 1557-ben már üresen állt Egerben az ágostonrendiek Szent Miklós kolostora, 1563-ra pedig az épület is romossá vált. Nemcsak a polgárság, hanem a papság között is hódított a reformáció. Verancsics úgy vélte, hogy segíti a katolicizmus megszilárdulását, ha a vár székesegyházat helyreállítja. Erre azonban nem volt elég pénze, csupán a Szent Mihály kápolnát állíttatta helyre. Ez 1563 novemberére készült el, ekkor avatta fel a püspök.

3 8 Ez volt Verancsics utolsó püspöki ténykedése Egerben. Már korábban kérte az udvart, járuljanak hozzá, hogy csak vallási szempontból tarthassa meg a püspökséget, egyéb jogairól pedig mondhasson le. 1563. december 1-én jött létre a megállapodás, melynek értelmében Verancsics a püspökség minden jövedelmét átengedi a vár fenntartására, ő pedig megkapja a turóci prépostság jövedelmét és készpénzben évi 8000 rajnai forintot.

3

9 A szerződésben kimondották azt is, hogy a püspök nem avatkozik bele a birtok gazdasági ügyeibe, s Borsod és Heves megyék főispánságáról is lemond az új várkapitány javára. Verancsics lényegében csak azt kötötte ki, hogy az udvar az új kapitányt utasítsa a katolikus egyház védelmére, s a protestánsok üldözésére. Ferdinánd felmentő leveléből burkoltan kitűnik, hogy milyen okok vezettek Verancsics távozásához. „Magyarország és a szomszédos országok és keresztény tartományok megtartása és nyugalma érdekében Eger helyzetét a korábbinál biztonságosabbá kell tennünk, hiszen ezt az ország érdeke is megkívánja. Ezért kedvelt hívünkkel, főtisztelendő Verancsics Antal egri püspökkel és tanácsosunkkal megegyezésre léptünk, melynek értelmében egy időre távozik, s várát a mi gondjainkra bízza . . ." „Ő ugyanis nemrég azt az alázatos és célszerű kérelmet terjesztette elő, hogy a várról és városról másként, hatásosabban gondoskodjunk, mint ahogyan eddig történt és hogy számára más helyet jelöljünk ki püspöki székhelyül."

4

0 Világos, hogy Verancsics belefáradt az egriekkel folytatott küzdelembe, s elment Pozsonyba. A püspöki címet formálisan 1569-ig megtartotta, amikor esztergomi érsek lett, de Egerbe többet nem tette be a lábát, a püspökség ügyeinek intézését vikáriusára bízta. 21* 339