Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)
tudósaitól eltérően összetettebbnek tartotta, amely zseniális előrelátása a „részecskéknek". A legfontosabb számunkra is Engels módszere, a dialektika következetes alkalmazása, amely ma is a marxista-leninista filozófia alkotó módszere. Ezt megelőzően egyetlen materialista filozófus, vagy filozófiai iskola sem alkalmazta és alkalmazhatta ilyen következetesen, tudományos megalapozottsággal a dialektikus materialista módszert. Ami az Engels előtti gondolkodóknál zseniális megsejtés, előremutató megállapítás volt, az Engelsnél kora természettudományos kutatási eredményeire támaszkodó igazolt és bizonyított törvényszerűség. II. A MOZGÁSFORMÁK ENGE LSI OSZTÁL YOZÁSA A TUDOMÁNYOK FEJLETTSÉGÉNEK A KKORI SZINTJÉN ,£zt a kozmoszt itt, amely ugyanaz mindenkinek, sem isten, sem ember nem alkotta senki, hanem volt mindig és van is, lesz örökké, égő tűz, amely fellobban mértékre és kialszik mértékre." 9 , A XIX. század tudósai közül Engels volt az, aki a dialektikus materializmus álláspontjáról foglalkozott az anyag mozgásformáinak és kölcsönös viszonyainak kérdésével. „A természet dialektikája" című művének alapja, alapgondolata az anyag mozgásformáiról szóló tétel. E mű először általános formába' vizsgálja a mozgásformák kölcsönös kapcsolatát, az egyszerűbbtől az összetettebbre, az alacsony rendűről a magasabb rendűre való áttérésüket. Következő lépésként a természettudomány egyes ágazatainak felhasználásával, külön-külön vizsgálja meg, elemzi a mozgásformákat, a kor tudományos színvonalának megfelelően, bizonyos előrelátással. Külön hangsúlyt kap vizsgálatában az átmenetek kérdése. Vizsgálja a fejlődés folyamatának a természetből való kilépését, átmenetét az emberi jelenségszférára. Ezt írja: ,,Az anyag örök körforgásban mozog. . . Ebben a körforgásban az anyag minden véges létezési formája, akár nap vagy ködfolt, akár egyes állat vagy állatfaj, vegyi kapcsolat vagy szétválás, egyaránt mulandó és semmi sem örök, semmi, csak az örökké változó, örökké mozgó anyag és a törvények, melyek szerint az anyag mozog és változik." Hosszú időnek kellett eltelnie addig, amíg kialakult ez az új természetszemlélet, amely szerint minden mozgásban van, az öröknek tartott, múlóvá vált, a természetről bebizonyosodott, hogy örök mozgásban, változásban van. Ezen a ponton jutottak el a XIX. század gondolkodói a görög filozófia megalapítóinak szemléletéhez, akik az egész természetet keletkezésben és elmúlásban, szakadatlan mozgásban és változásban vizsgálták. Lényeges különbség a két felfogás között az, hogy ami a görögöknél csak megsejtés volt, ami közvetlen természetszemléletre épült, itt konkrét tudományos kutatás eredménye. Az új természetszemlélet elkeseredett harcban született meg. Ennek a harcnak meg vannak a mártírjai, akik meghaltak, vagy megszenvedtek az igazság védelméért. Az inkvizíció máglyán égette meg pl. G. Brúnót, Vanninit. A teológia uralmát megszüntető forradalmi lépést Kopernikusz lengyel csillagász tette meg, a heliocentrikus elmélet megteremtésével. A természettudomány fejlődésének első korszakában szükségszerűen a „földi és égitestek mechanikája" foglalta el a központi 3 33
