Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

miközben örvendett a megújulásnak. És felkerekedvén, sziklákba ütközve és a kányákat riogatva szállt mindaddig, amíg fáradtan meg nem állt a víznél, és akkor a víz, a szél és a Nap együttes erőfeszítésének eredményeként a forgószél agyagoszloppá változott, ez az oszlop pedig a kányák legnagyobb ámulatára emberként emelkedett ki a tengerből." Kaip rendkívül céltudatosan küzd azért, hogy elérje a Zöld szigetet. Tilalom ellenére kel útra, csüggedés nélkül másodszor is nekivág, miután az áramlat máshová sodorta, megszökik a halászati felügyelő elől, s mikor csónakját lefoglalják, újat szerez. Jellemének állhatatossága Hemingway Öreg halászával rokonítja. Kaip alakját minden bizonnyal Hemingway hőse hívta életre; a nagy amerikai író iránti vonzalmáról a szerző különben egy önéletrajzi jellegű, későbbi elbeszélésében vall.

1

3 Ám a hemingway-i ihletésű figura közép-ázsiai környezetben jelenik meg; gondolkodásmódjának ábrázolásában pedig az a moralizáló tendencia jut érvényre, amely olyannyira jellemző a klasszikus keleti irodalmakra. 1970 jelentős esemény Pulatov életében. Ekkor adja ki a Molodaja Gvargyija kiadó első önálló kötetét.

1

4 A könyvről a szovjet kritikában nem jelent meg semmiféle méltatás, jóllehet a kiadó az egyik legjobb 1970-es kiadványaként értékelte.

1

5 E kötet záródarabja az „Őrtornyok" című kisregény. . . . Magányos sziklaormon, a világtól távol régi erőd áll, ahová hajdanában a buharai emír lázadó nővérét zárták. Szolgái a vár alatt telepedtek le; utódaik mindmáig börtönőrként keresték kenyerüket. Nemrég a közelben olajat találtak, megszüntették a büntető kolóniát, és a börtönőrök — Vali-baba és kilenc társa — az építkezésen találnak munkát. Amikor azonban megtudják, hogy az új kolóniából megszökött három fogoly, a szökevények üldözésére indulnak. Folyik a hajsza a sivatagban, s az üldözők és üldözöttek helyzete szinte teljesen azonos: Vali-babáéknak is rejtőzniük kell az állománybeli börtönőrök elől, hiszen már illetéktelenül avatkoznak az ügybe. De sikerül elfogniuk a szökevényeket, és visszaszállítják őket az elhagyott erődbe. Az izgalmas szituációban játszódó események középpontjában Vali-baba és Muszajev áll, két különböző morális értékrend képviselői. Vali-baba jellemét dinamikus mozgásában tárja elénk az író. Vakon bízik az igazságszolgáltatás gépezetének irányítóiban, szilárd meggyőződése, hogy e szerkezet kis csavarjaként, az ítéletek pontos végrehajtásával a társadalom javát szolgálja. E meggyőződéséből fakad a foglyok iránti örök bizalmatlansága. Az elítélt Muszajev mérnökkel folytatott párharca elején még a kicsinyes bosszútól, a provokációtól sem riad vissza, hogy megalázza foglyát. ön egész gyengesége abban van — mondja neki Muszajev —, hogy hitvány nyomozó és csapnivaló bíró, amire pedig tanították, az nem alkalmas az emberek közti érintkezésre . . ." Beszélgetéseik során azonban eloszlik a bizalmatlansága, s ezzel párhuzamosan szilárd hitén hajszálrepedések keletkeznek. Be kell látnia, hogy Muszajev nem bűnös, tehát nincs joga fogva tartani, és elismeri a fogoly ártatlanságát. Megérti, hogy a vakhit, az emberbe vetett bizalom feladása torzulásokhoz, igazságtalanságokhoz vezet. Rádöbben arra, hogy maga is részese volt az igazságtalanságoknak, s amikor újból felajánlják neki a szolgálatot az új kolóniában, visszautasítja. Vali-baba ellenpólusa a börtönbüntetését töltő Muszajev. Megtartja a börtönélet szabályait, de egyenrangú félként beszél Vali-babával, mert tudja, hogy fogvatartása jogtalan. Nem gyűlöli a börtönőröket, világosan látja, hogy „ezek az emberek csak végrehajtók, ... ez az életük, a pszichológiájuk, így nevelték, erre tanították őket. . ." Ismétlődő vitáik során egyre inkább fölénybe került őrzőjével szemben, hiszen az ő morális értékrendje az erősebb: az emberi kapcsolatokban az egymással való törődést, az egymás iránti bizalmat tartja a legfontosabbnak. „Úgy tűnik nekem — mondja Valibabának —, hogy mi, emberek, nagyon gyorsan elvesztünk minden értékeset, ha közömbösek vagyunk egymással szemben." 327