Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

Felfoghatatlan számára, mi abban a rossz, hogy Erkin bácsi náluk van, és olyan jól megvannak a mamával; vidáman nézi, hogyan táncol Nórával Erkin, de nem érti, hogy közben miért szomorú az arcuk, mint ahogyan azt sem, miért olvassa édesanyja olyan bánatosan apa leveleit. Rajong Erkinért, imádja az anyját, ám keserű haraggal fordul ellene, mikor az Erkin váratlan eltűnése miatt felindult asszony összetöri a lemezt férje hangjával, és könyörögve írja az apjának: „Kérlek téged, apa, csináld úgy, hogy a mama szeressen téged is meg Erkin bácsit is, ha nem tud meglenni nélküle." A harmadik dráma a felnőtteké. Nora áldozatos munkáját nemcsak hivatástudata sugallja — Erkin valami többletet is jelent a számára: a férfi megjelenésével „kiderült, hogy van egy ember, akinek ő nem játékszer, nem szórakozás, hanem maga az élet . . " Ibsen Nórája Buharában! Nora már nem rab a szó fizikai értelmében; okos, megbecsült doktornő, körülrajongott, kiszolgált asszony, akivel büszkélkedni lehet. Ő azonban nem erre vágyik, s noha nagyon szereti a férjét, azért szereti meg Erkint, mert a férfinak szüksége van rá, és ez a szerelem erős, bátor, cselekvőképes emberré nemesíti. Amikor Anvar szabadságra jön a frontról, felismeri a felesége lelkében végbement változást. Nem ítéli el, hanem megvédi becsületét az utca lakói előtt. Biztos benne, hogy újra rendbe jön minden, hiszen Magdinak is, neki is szüksége van Nórára. A felnőttek drámáját Pulatov csak jelzésszerűen villantja fel, s noha Erkin meghal, a konfliktus lényegében megoldatlan marad. Világosabb, részletesebb ábrázolás ellentmondana a mű logikájának: az eseményekről egy hétéves kisfiú elbeszéléséből értesülünk, aki nem is igazodhat el a bonyolult emberi kapcsolatok között. Nehéz a kis Magdi sorsa a háborús világban. Kétségbeesetten hívja segítségül szeretteit, mint az erdőben eltévedt katona, akiről Erkin bácsi mesélt neki: ,,Mama, mama, szólj utánam az erdőben! . . ." Fájdalmas kiáltása sokáig a fülünkben cseng, és tiltakozást ébreszt bennünk mindenfajta erőszak ellen. A fiatal író két év múlva ismét a Druzsba Narodovban jelentkezik.

1

0 Az ,,Egyéb lakott települések" prológusában 1932-be repíti vissza az olvasót. Bekov, a Buharai Népi Ezred I. századának parancsnoka búcsúzik volt bajtársaitól, akik a baszmacsok elleni harcok befejezése után nekiláttak, hogy felépítsék azt a várost, amelyet Bekov álmodott a sivatagba. Elképzelései szerint Gazsdivan jelentős ipari centrum lesz, „a bátor, szép és boldog emberek városa". Nurov, a már működő gyapottermesztő kolhoz elnöke ellenzi Bekov tervét, véleménye szerint a közelben lévő folyócska nem lesz képes ellátni vízzel a várost és a kolhozt. Bekov, aki a polgárháború évei alatt a legreménytelenebb helyzetekben is győzelemre tudta vezetni katonáit, most is mindent a hitre, a lelkesedésre alapoz. „Csak az az igazi harcos, aki nem csupán arra képes, hogy jól öljön, hanem arra is, hogy itt fákat ültessen ..." — mondja, s Nurov reális aggályait kishitűségnek, gyávaságnak minősíti. A mű tulajdonképpeni cselekménye 1962-ben játszódik. Bekov visszatér Gazsdivanba, abba a reményben, hogy meglátja az eltervezett paradicsomot. Harminc esztendő múltán a város elhagyott sárfészek, roskadófélben vannak az alacsony, vizes vályogházak, az épületeket üvegdarabokkal teleszórt magas kerítés veszi körül, a Buharai Népi Ezred hőseinek emlékére emelt obeliszk lépcsőjén pedig kofák árulják a háztájiban termesztett zöldséget — egyszóval a város olyan hely, amely a térképeken az „egyéb lakott települések" jelzés alatt szerepel. A betelepedett idegenek, spekulánsok kiszorították Gazsdivanból Bekov volt harcosait, csupán az egyéni meggazdagodás érdekli őket. Gazsdivant csak Nurov terve mentheti meg: a várost egyesíteni kell a kolhozzal, ott szükség van munkaerőre, csupán a kolhoz tud kenyeret biztosítani a gazsdivaniaknak, és állíthatja meg a fiatalok elvándorlását, a település teljes pusztulását. 325