Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

cikkben, amely felsorolja azokat a nehézségeket és akadályokat, amelyekkel lehetetlenné akarták tenni az írót programja megvalósításában. A kiadók nem vállalták könyvei kiadását - nyomdát állított fel magának. Nem biztosítottak papírt könyvei kiadásához — vékony csomagolópapíron nyomtatta ki regényeit és tanulmányait. A cenzúra elkobzással fenyegette meg a Petróleumot, - forgalomba hozta a híres fügefaleveles kiadást. A polgári lapok nem közöltek műveiről bíráló ismertetéseket, visszautasították hirdetéseit - a világot átfogó levelezéssel adta hírül újabb könyveinek megszületését. A cikkekből és idézetekből kitűnik, hogy a Népszava a 20-as és 30-as években határozottan kiállt Upton Sinclairnek szocialista íróként való népszerűsítése és értékelése mellett. 3.3 Az irodalmi útjára induló Upton Sinclair Jack London követője, de sem a stílus szépségében, sem a lélekábrázolás árnyaltságában nem éri utói mesterét. Nem is él benne a szépség kifejezésének vágya, nem sokat törődik a szereplők érzés- és gondolatvilágának árnyalt ábrázolásával. Sinclair tudatos irányregény író, akinek eszköze az irodalom, de célja mindig kifejezetten társadalmi, politikai és morális cél. A haladó eszmei-világnézeti tartalom nem mindig párosul kellően művészi formával. Prózastílusa gyakran jellegtelen, színtelen, zsurnalisztikus. A formát feláldozza a cél érdekében, vállalja az esztétizáló és l'art pour l'art elvet valló irodalmárok lekicsinylő kritikáját s regényeiben tudatosan alkalmazza, irodalomelméleti írásaiban megfogalmazza saját esztétikáját. Az irányzatnak mind az Egyesült Államokban, mind Magyarországon sok bírálója, de sok követője is volt. A magyar kritikai irodalomban a célzatos irodalmat a polgári folyóiratok és irodalmárok lenézően elvetették, a munkásirodalom képviselői viszont követendő elvnek tartották. A Népszava, amely a proletárművészet terjesztésének és népszerűsítésének legjelentősebb fóruma volt a két világháború között, Upton Sinclairt a proletárirodalom legnagyobb írójának tartotta. A lap „Figyelő" irodalmi mellékletében az olvasók bevonásával vitát indított a proletárművészetről, annak pontos meghatározásáról. Az egész vitát Upton Sinclair indította meg az Irodalomtörténete (

Mammonart, 1925) című művével, amelyben szigorú bírálatot mondott a művészet elvei fölött és kísérletet tett a művészet igazi lényegének megfogalmazására. A vitába sokan bekapcsolódtak, több definíció született. Alice Rühle Gerstel meghatározásában Sinclair művészetét tartotta példaadónak: „A proletárművészet nem más, mint forradalmi, szocialista agitáció. A legjobb példa rá Upton Sinclair regényei és irodalmi elmélete. Ez a meghatározás pontos visszája a polgári l'art pour l'art elvnek, mely szerint az igazi művészetnek semmi köze sincs a politikához. Ebben a meghatározásban benne van az is, hogy minden művészet propaganda.^

3

2 A proletárművészetről indított vitát Upton Sinclair írása zárta le a Népszava 1929. november 17-i számában. Szerinte kora embereinek teljesen hibás nézetei vannak a művészetről, a szépség fogalmáról és a művészi értékről. A helyes értékítélet kialakításában hat nagy ,,művészi hazugság" akadályoz meg: „Első hazugság: A művészet a művészetért van. A művészet végső célja és a művész egyetlen, igazi feladata a forma. Ez a hazugság, megrokkant művészek védekezése és ahol uralkodik, ott nemcsak a művészet, hanem az a társadalom is elfajzott, amelyben hitele van. Második hazugság: a nagyképűek hazugsága, akik azt állítják, hogy a művészet csak a kiváltságosaké és csak kevesek és nem a tömegek számára hozzáférhető. Ezzel szemben a nagy művészetet — kevés kivétellel — mindig megértette a nép és a nagy művészek mindig hatottak a tömegekre. Harmadik hazugság: a művészi hagyomány hazugsága, az a felfogás, hogy az ifjú művészeknek régi példákhoz kell ragaszkodni ok és csak a klasszikusoktól tanulhatnak. 17 305