Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

cél; b) el kell hagyni olyan tulajdonságokat (vagy el kell téríteni bizonyos tulajdonságokat), amelyek lehetetlenné teszik a tanulmányozást, vagy hatásuk elhanyagolható; c) olyan tulajdonságokat kell bevonni, amelyekkel az objektum nem vagy nem olyan intenzitással rendelkezik; d) a tulajdonságoknak lényegesnek kell lenniük. MÁSRÉSZT az idealizációt úgy kell elvégezni, hogy lehetővé váljon a nyert ismeret extrapolálása a valóságos objektumra. (Szükséges ezért, hogy az ideális objektumok a valóságos objektumhoz való viszonya pontosan rögzített legyen.) Az idealizáció eredményeképpen megalkotott idealizált objektumok egyik leglényegesebb ismertetőjegye tehát a valóságos objektum és az idealizált objektum közötti objektív megfelelés. Az idealizált objektum magának a dolognak, az objektum rendszerének elvont, leegyszerűsített, idealizált formájú tükörképe. Minthogy a megismerés folyamatában a megismerés objektumát idealizált formájával váltjuk fel, az objektum megismerése az idealizált objektum tanulmányozása útján valósul meg, további jellemző tulajdonsága az, hogy a megismerés objektumainak helyettese. A megismerés közvetlen tárgya már nem maga az objektum, hanem az ideális tárgy. De az idealizált tárgy nem pusztán felváltja a megismerés objektumát, hanem egyszersmind megismerését is szolgálja, így az objektum megismerésének az eszköze, s mint ilyen, heurisztikus szerepet játszik a megismerés folyamatában. Ebből a sajátosságból következik az a sajátossága, hogy új információt szolgáltat a megismerés objektumáról, és egyben lehetővé teszi ezen új információ transzponálását a vizsgált objektumra. 2. AZ IDEALIZÁCIÓ FOL YAMA TÁN A K STR UKTÚRÁJA Az idealizáció sajátszerűségeinek, valamint az ideális objektum ismertetőjegyeinek elemzése lehetőséget ad arra, hogy tanulmányozzuk egyfelelől az idealizáció folyamatának dinamizmusát, másfelől elemeinek s ezek egymáshoz való viszonyának a sajátosságait. Ez a vizsgálat ugyanakkor lehetővé teszi számunkra, hogy pontosabbá tegyük az idealizáció fogalmát és feltárjuk az ideális objektum és az „eredeti" objektum viszonyánakjellemző sajátosságait. Az idealizáció struktúrájáról kettős értelemben beszélhetünk: egyfelől az idealizációnak mint folyamatnak a struktúrájáról (a dinamizmus struktúrája); ebben a vonatkozásban elsősorban az idealizáció folyamatának különböző szakaszait és ezek viszonyát vizsgáljuk; másfelől az idealizációnak mint elemek rendszerének a struktúrájáról (az állapot struktúrája); itt főleg az idealizációs módszer elemeit és ezek viszonyát tanulmányozzuk. Kezdjük az utóbbival. 2.1. Az idealizáció elemei és ezek kölcsönhatása A problémakör kérdéseivel foglalkozó irodalomban eléggé elhanyagolt az idealizáció ilyen irányú vizsgálata. A modellezéssel kapcsolatos kérdések vizsgálatánál eléggé elterjedt megközelítési mód. Véleményünk szerint miután a modellezésben az idealizáció kulcsfontosságú, ahhoz, hogy például az idealizáció és a modellezés viszonyát vizsgálhassuk, az idealizáció elemzésénél is hasonló vizsgálati módot kell alkalmaznunk. (Természetesen más jellegű meggondolások is indokolják.) A kérdés kidolgozatlansága miatt a modellezés ilyen irányú vizsgálataira

1 3 támaszkodva, ezen eredményeket az idealizáció specifikumait figyelembe véve módosítva vázolunk fel néhány olyan szempontot, amely egy későbbi kutatás kiindulópontja lehet. 14