Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

állítmányt stb., akkor hasonlók leszünk ahhoz a tanítóhoz, aki sohase mondja ki a gyermek nevét, csak azt hajtogatja, hogy no most te, most az a másik, a harmadik stb. jöjjön a táblához." (12. o.) A szabályok megtanulása azonban nem cél — hangoztatja. Éppen ezért javasolja a játékos formák használatát. Erre ilyen példát ad: az egyik vezérkönyv (nem nevezi meg) a -t, -tt tanításánál abból indul ki: mi az ige? mi a főnév? A főnév tárgyi szerepben t-t kap, az ige múlt idejében -tt-t. Ez helytelen alap. Az új, a helyes: „Gyermekek, játsszunk tűz-víz játékot! Beszéld el, Jancsi, hogy játszottunk! — Az elbeszélésben lesz tárgy is, múlt idejű ige is. Ezeket különválasztjuk, gyakoroltatjuk, szabálymegállapítás nélkül." (283. o.) Ez a továbbképzési könyv tehát felvet néhány haladó hasznos gondolatot, hibája azonban, hogy mint a korabeli tankönyvek is általában, igen erőteljesen nacionalistasoviniszta szemléletű. Hasonlóképpen továbblépést jelent módszeresség szempontjából Barcsai József néhány megállapítása a beszéd- és értelemgyakorlatok tanításáról szólva

2

8: Az új tanterv nyomán feladatként jelöli meg, hogy a tanítók ne puszta ismereteket nyújtsanak, hanem készséget is fejlesszenek. — Haladó gondolata, hogy igen fontos feladattá teszi a nevelést. Hirdeti az „életszerűséget": a népiskolába a való életet kell bevinni. Ennek érdekében az új tanterv „megcsappantotta a nyelvtan anyagát." Ugyancsak 1930-ban lát napvilágot Dezső Lipótnak a helyesírás-tanítás módszerével foglalkozó könyve.

2

9 Megállapítja, hogy az új tanterv megjelenése után a nyelvi magyarázatok tanításának módja okozza a legtöbb bizonytalanságot. De igen helyesen rögzíti: „Ha valamit nem jól tanítottak a múltban, akkor a jövő törekvése nem az, hogy azt a tantárgyat egyszerűen ne tanítsuk, hanem az, hogy keressük meg annak a módját, miként lehet az addig helytelenül tanított Jtárgyat helyesen, a modern követelményeknek megfelelően tanítani. A száraz szabályokat ezért kell pl. mese keretében tanítani." — A meglátás jó, meséi azonban meglehetősen naivak. A gyakorlati példák, a gyakorlás jelentőségét hangoztatják a többi vezérkönyvek is: Tesléry-Süle- Vargha munkája emellett már arra is felhívja a figyelmet, hogy a költők, írók nyelvének szépségét is érzékeltetnünk kell.

3

0 - Baráth Gyula-Könczöl Imre-Molnár János is egészen gyakorlati módszert mutat be: a tanár egyszerűen közöl néhány alapvető tudnivalót, majd ezeket a tanulók másolás és gyakorlás útján magukévá teszik 1. A vezérkönyvek közül külön is érdemes foglalkoznunk Múth János 1933-ban kiadott kötetével

3 2. — Múth a nyelvtantanítás eredménytelenségének egyik okát abban látja, hogy míg más tárgyak tanítói külföldi példákból is tanulhattak, addig a magyar nyelv tanítója természetesen nem támaszkodhatott a külföldi módszeres szakirodalomra. Az új tantervvel vesztett ugyan anyagában a nyelvtantanítás, de nyert az ifjúság a gyakorlatisággal, mely kétségtelenül közelebb juttatja őt az általános műveltség elnyeréséhez, mint az elvont nyelvtani. megállapítások. A nyelvtan tanítása nem cél, hanem eszköz. Megállapítja, hogy a nyelvtan tanítása nem száraz, csak nehéz, ezért kevesen tudják jól tanítani. Sokan nem engedik a tanulót szóhoz jutni, maguk sorakoztatnak föl „szép" példákat, ami „némává teszi a gyermeket, mert megijed attól, és nem beszélni tanul meg, hanem hallgatni." — Ne kössük magunkat sablonhoz, ne különítsük el az olvasmányt a nyelvtantól. — A szemléltetés lehetőségei közül különösen kiemeli a táblázatot. Bírálja Múth a korabeli tankönyvek stílusát. Sok hasznos, ma is megszívlelhető módszertani tanácsot is ad. Sajnálatos azonban, hogy mindezt erősen nacionalistasoviniszta beállítottsággal teszi: a nyelvtant azért kell tanulni, mert a nyelv ismerete a nyelv katonájává avatja a tanulót, és így lesz erőssége a nemzetnek is. 108