Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

kifejezésre is tudja juttatni, annak iskolájában a nyelvtantanítás az „unalmas" tárgyak köréből magasan kiemelkedik." (206. o.) A nyelvtantanítás célja: a nyelvnek öntudatos használata. Éppen ezért mindig a bészédet kell vizsgálnunk. „A gyermek vegye észre, hogy az a módhatározó nem azért van a mondatban, hogy ő a „hogyan miképpen, mi módon" kérdéseket megismerje s egy tartalom nélküli formával több legyen tudatában, hanem azért van a mondatban, mert anélkül a beszédünk hiányos volna, mert a cselekvés körülménye ismeretlen maradna a hallgató előtt. így pedig gondolatot világosan nem fejezhetünk ki." (207. o.) A kontrasztív és a funkcionális szemléletű tanítási módszerek mellett hangot kap a játékos módszer követelése is: Ligárt Mihály

1

3 arra figyelmeztet, hogy ami a felnőttnek az élet, az a gyermeknek a játék. „Játékában utánozza a való életet, munkája pedig maga az élet." (4. o.) A gyermekeket nem szabad a maguk világából kiszakítanunk, mert akkor nem lesznek cselekvő részeseivé a tanításnak. A játék felhasználása az oktatás céljaira nem megy a komoly munka rovására. — A nyelvtani alapot meg kell a gyermeknek adni. A gyermeknek ismernie kell a nyelv törvényeit nyelvtani alapon, de nem kell betanítani a szabályokat. — Ehhez az elvéhez hű is marad: katekizáló formában halad végig a nyelvi anyagon: a szabályszerűséget észrevéteti, de a szabályt nem fogalmaztatja meg. A középiskolák felső osztályaiban már alig, illetve egyáltalán nem szerepel nyelvtani ismeret tanítása. Szinnyei Józsefnek a középiskolák 7. osztálya számára már 6. kiadásban megjelenő tankönyve

1

4 nyelvtörténeti ismereteket ad. Ezt fejezetcímei is mutatják. (A nyelv élete. Az irodalmi nyelv és a köznyelv. A nyelvújítás. A nyelvjárások. A régi nyelv. Idegen elemek. Nyelvünk rokonai). Szinnyei munkásságának, eredményeinek méltatása külön fejezetet érdemel. Magasztaléi és elmarasztalói egyaránt felléptek, de sikerét, népszerűségét bizonyítja, hogy könyve további kiadásaira is szükség volt.

1

5 Más tankönyvek is mutathatnak föl hasonló sikereket: 1912-ben 8. kiadásban jelent meg Derne Károly magyar nyelvtana.

1

6 A szerző a szófajtant, a szóalaktant és a mondattant tárgyalja, a mai tankönyvek felépítéséhez hasonlóan: szemléltető szöveg alapján megállapítja a szabályt, és gyakorlatokat is közöl. A sok előre mutató elv, elméleti megállapítás igén nehezen megy át a gyakorlatba. Ezt a tényt jól illusztrálják Gálik Károly szavai, aki a magyar nyelvtani oktatás válságát éppen ebben látja: „. . . egyes könyvek csak külsejükben látszanak újabbnak, a régi szellem, régi rendszer honol még azokban. Kedves emlékű, megúnt, ismerős egy-egy részlet, melyet gyermekkorunkból ismerünk, s talán apáink is sírtak, okultak egyes olvasmányok morálján. Egy-két sajtóhiba bájos, bosszantó régi ismerős."

1

7 - Gálik hírt ad munkájában arról is, hogy a Kalocsavidéki Tanítóegyesület országos pályázatot hirdetett meg a Népnevelőben (1910. december 18.) többek között annak megvizsgálására, hogy melyek azok az anyagrészek, amelyek nem szolgálják közvetlenül a helyesírást, és ki lehet-e hagyni ezeket a tantervből anélkül, hogy a nyelvoktatás kitűzött célja megrendüljön. Az 1906-i tantervből a Tanácsköztársaságig eltelt néhány évben inkább jelentős vezérkönyvek, mint jelentős tankönyvek láttak napvilágot. Ezek haladó eszméit is magáévá téve hozta létre a Tanácsköztársaság a maga tantervi tervezetét, mely lényeges pontként rögzíti a nyelvi művelődés jelentőségét. A reformbizottság tanterve Simonyi Zsigmond mondattani alapú felfogásához igazodott.

1

8 A Tanácsköztársaság bukása után az ellenforradalmi rendszer természetesen nem valósította meg a tervezett reformokat, hanem az 1905-ben kijelölt úton akart továbblépni, illetve megállt azon. Az 1925-i népiskolai tanterv nem kíván mást, csak a természetes kifejezési ösztön fejlesztését. Az 1926-ban a gimnáziumok számáta kiadott új 106