Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

Az atomok és molekulák mozgásának törvényszerűségeit egy szintnek tekintjük. Az alapvető kölcsönhatásoK közül az elektromágneses kölcsönhatás a legjelentősebb ezen a szinten. Ez a kölcsönhatás kapcsolja össze az atomokat és a molekulákat. Ennek a szintnek mozgása folytán az atomokból molekulák épülnek fel. A Rádi-féle sorban a molekulák önálló szintet alkotnak. Ezen szint mozgása során épülnek fel az atomokból a molekulák. Amikor az atomok és molekulák mozgását egymás mellé állítjuk, egy szintre tesszük, elválaszthatatlanságukat, összefonódásukat kívánjuk hangsúlyozni. Végeredményben mindkét megoldásban ennek a szintnek mozgása folytán épülnek fel a molekulák atomokból. A Rádi-féle megoldásban az ezt követő szint a makromolekuláris, melyet nem egyszerűen csak nagy molekuláknak tart. Szerinte a makromolekulák sok olyan lényeges tulajdonsággal rendelkeznek, melyek alapján önálló mozgásformának kell tekinteni [31], Az általunk felállított sorban ennek a szintnek a halmazok mozgása felel meg. Ezen a szinten elsősorban az elektromágnes- és a gravitációs kölcsönhatás működik. Ennek a szintnek mozgása következtében épülnek fel a halmazok molekulákból. Itt különböztetjük meg az alosztályok (gáz, folyadék, szilárd test, plazma) mozgását is. Megoldásunkban azt az engelsi általános módszertani elvet követtük, amely egyrészt az egyszerűbbtől az összetettebb felé haladást, másrészt a mozgás és „diszkrét anyagi hordozóinak" elválaszthatatlanságát, a mozgásformák kölcsönös kapcsolatát, egymásba történő átmenetét tartalmazza. Ez az engelsi általános módszertani elv közel 100 év távlatából is igaz, érvényes. A tudományokban, elsősorban a természettudományokban alapvető változások mentek végbe, különösen az utóbbi 3—4 évtizedben. Ezeket a főbb változásokat kísérelte meg dolgozatunk bemutatni, kiemelve a mozgásformákra gyakorolt hatásukat. Ez a változás különösen a fizika és kémia megváltozott viszonyában látható, melyet a mozgásformák sematikus sora is szemléletesen mutat. Ma még a természettudomány a mag- és részecske kutatás esetében a hipotézisek, modellalkotások korát éli. A dolgozat a fizika tudománya által feltárt konkrét tényekre támaszkodott. Felelőtlenség is lenne többre vállalkozni ezekben a kérdésekben. Ahol a fizikai kutatás eredményei még bizonytalanok, ott a mozgásformákkal kapcsolatos felvetéseink is bizonytalanok. Az eddigi biztató kutatási eredmények alapján a jövő feladata a ma még bizonytalan kérdések konkrét kutatási eredményekre, bizonyításokra támaszkodó megoldása. JEGYZETEK [1] Engels: A természet dialektikája című műve, kora természettudományos ismereteit filozófiai síkon elemzi, s részletes vázlatot ad a természettudományok fejlődéséről. (Szikra Kiadó, Bp. 1952. vagy MEM 20. kötet, Bp. 1963.) [2] B. M. Kedrov: A természettudományok tárgya és kölcsönös kapcsolata című műve a legismertebb, legelterjedtebb továbbfejlesztési kísérlete az engelsi hagyatéknak. (Kossuth Kiadó, 1965.) 77