Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

ven ragaszkodik a fizikai mozgásforma egységéhez. Ezt a kapcsolatot reálisabb, korszerűbb úgy értelmezni, hogy a fizika „keresztül hatol" a kémián, s nem csupán „átkarolja" azt. Ennek a felfogásnak a helyességét igazolja az a tény is, hogy a kémiainak nevezett atomi-molekuláris mozgásforma lényeges elemként magába foglal fizikai jelenségeket is. Helyes megoldásnak a kémiai és fizikai mozgásformák viszonyában azt tartjuk, hogy azok egymástól elválaszthatatlanok, szorosan összefondónak és áthatják egymást. Az összegező táblázatból látható kedrovi megoldás további fogyatékossága; a tudományok rendszerét lényegében azonosítja a mozgásformák rendszerével, pedig itt nem beszélhetünk közvetlen tükrözési kapcsolatról. A tudományok belső struktúrájában bekövetkezett differenciálódás következtében egy-egy tudomány nem egyetlen mozgásformával foglalkozik. Ebben a kérdésben A. J. Ignatovval értünk egyet, aki a következőket írja: „Az anyag mozgásformáinak a tudományok kölcsönviszonya szerinti osztályozása pozitív szerepet játszott ugyan abban a periódusban, amikor a természettudomány még kevéssé volt differenciálva, ma viszont zavarja az anyag mozgása valóságos képének adekváltabb visszatükrözését" [19]. A fizikai ismeretek történeti fejlődésének a mozgásformák osztályozására tett hatását vizsgálva levonhatjuk azt a konklúziót, hogy az élettelen természetnek vannak egymástól különböző mozgásformái, s az élettelen természettel foglalkozó tudomány kutatja ezeknek a mozgásformáknak a törvényszerűségeit. Az élettelen természetnek csupán egy részét vizsgálja a fizika. Ennek a gondolatnak az értelmében az élettelen természet gazdag megnyilvánulásainak egy területét, annak mozgástörvényeit, azok kölcsönhatását kíséreljük meg összegezni. 3. A fizikai mozgásformák összefoglalása Az összefoglalásban figyelembe vesszük egyrészt a mozgásformák és anyagi hordozóik összefüggését, másrészt a fizikai ismeretek változásának hatását a mozgásformák osztályozására. Továbbá a modern fizikai szintelméletet [20], A szintelmélet vizsgálatánál abból a felismerésből indulunk ki, hogy az objektíve létező anyagi világban vannak relatíve állandó, minőségileg eltérő törvényszerűségeknek alávetett kölcsönhatási szintek. Ez azonban nem jelent szükségképpen tárgyi elkülönülést. Engels a mozgásformák kölcsönhatásának vizsgálatánál hangsúlyozta, hogy a magasabb mozgásforma tartalmazza az alacsonyabb mozgásformákat. Azt is kiemelte, hogy a magasabb rendű mozgásforma minőségileg többletet tartalmaz az alacsonyabb rendű mozgásformához képest. Fizikai szempontból az a leglényegesebb ennél a szemléletnél, hogy megalkotja az objektív anyagi világ strukturális meghatározottságára vonatkozó koncepciót. Ennek a koncepciónak megalkotása egyrészt bizonyítja, hogy léteznek minőségileg más törvényszerűségeknek alávetett kölcsönhatási szintek, másrészt magyarázatát adja annak a tételnek, hogy valamely szinten mutatkozó állandóság mindig az alsóbb szinten játszódó kölcsönhatá71