Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

A FIZIKAI ISMERETEK FEJLŐDÉSÉNEK HATÁSA A MOZGÁSFORMÁK FELISMERÉSÉRE ÉS OSZTÁLYOZÁSÁRA DR. SZILVÁSI LAJOS (Közlésre érkezett: 1974. december 14.) A jelen dolgozat — amely egy nagyobb tanulmány része — tartalmazza a fizikai mozgásformák összefoglalását, melynél figyelembe vettük a modern fizika legújabb felismeréseit, s azok hatását a fizikai mozgásformákra. Ezekből a felismerésekből, változásokból a fizika és kémia kölcsönhatásának módosulását mutatjuk be. Bemutatjuk továbbá az engelsi [1] és kedrovi [2] mozgásformák általános sorának összehasonlítását. Vannak kérdések, melyeket részletesebb vizsgálat nélkül tárgyalunk, mivel ezek más vonatkozásban részletesebben szerepelnek a tanulmány egészében. I. A fizika és kémia viszonyának változása Az előzőekben vázolt fizikai ismeretek változásának hatására megváltozott a fizika és kémia kölcsönös viszonya [3]. A modern természettudományokban a legmélyebb változások a fizika terén mentek végbe, a XX. században [4], A fizika fő fejlődési irányát szemléletesen mutatja az alábbi ábra — 3 dimenzióban ábrázolva a fizika fejlődését [5], (Lásd a 62. oldalon.) „Mindez azt bizonyítja — írja Berényi —, hogy fizikai ismereteink nemcsak bizonyos meghatározott irányokban mélyülnek tovább, hanem a fizika ágai elképesztő gazdagsággal egymásba kapcsolódnak, megtermékenyítik egymást, kölcsönösen segítenek egymásnak. Korunk tudományának egyik alapvető jellegzetessége ez, vagyis az úgynevezett inter- és multidiszciplináris (határterületi és sokszakágazatú) kutatásoknak az előtérbe nyomulása, fontossága. És mindez nemcsak a fizika különféle ágaira érvényes, hanem a természettudományokra általában is. A fizika és a fizika élfrontja összefonódik általában a természettudományok frontjával" [6]. A fizikának új ága keletkezett: a szubatomáris fizika, s a súlypont a fizikának erre az új ágára tolódott át. Elsősorban a magfizikára, majd pedig a részecskék fizikájára. 61