Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

tának nevezhetjük és az absztrakció egy fajtájának tekinthető." [15] Stoff bírálja a konstruktivizáció kifejezést, helyette a „stabilizáció" terminust javasolja. A stabilizáció finánciális íze miatt nem fejezi ki pontosan az absztrakció ezen típusának lényegét, így a továbbiakban a konstruktivizáció terminust fogjuk használni. Míg ugyanis az absztrakció előző folyamatai az olyan dolgok tanulmányozásakor valósíthatók meg, amelyeket már valamilyen módon kiemeltünk a környezetükből, amelyekkel már mint „stabil és diszkrét" tárgyakkal operálunk — amelyek az azonosítás két típusa révén azonosíthatók — addig a konstruktivizáció éppen ezeknek a stabil és diszkrét tárgyaknak kialakítási folyamata, mert a valóságban nem léteznek, illetve nem így léteznek, ennyiben tehát a valóság konstruktivizálásának a folyamata. Igaz, nevezhetnénk statikus szemléletnek is — ellenkezőjén a dinamikus szemléletet értve. Miután maga Gorszkij a meghatározáson túl nem elemzi ezt a típust, vizsgáljuk meg egy kicsit részletesebben. A bennünket körülvevő anyagi világ állandó változásban, fejlődésben van. Ennek a változásnak, mozgásnak két összetevője van, amely szoros egységet mutat egymással. A dolgoknak így két meghatározottsága van: a változás és a megmaradás. A változás a dinamikus jelleget és diszkrét jelleget foglalja magában, vagyis bizonyos átalakulási készséget és megszakítottságot jelent. A megmaradás szintén két összetevőből áll: a statikusságból (állandóság) és kontinuitásból (folytonosság). A jelenségek ezen négy domináns meghatározottság metszésében léteznek a valóságban. Ennek nyomán minden kölcsönös kapcsolatban és kölcsönhatásban van egymással. Ez a valóság „átalakulni képes", „folytonos", „megszakított" és „állandó". Ezért a valóság megismerésének folyamata valamilyen dolog elkülönítésével, vagyis a kontinuusnak diszkrétre, a dinamikusnak statikusra, stabilra való változásával van összefüggésben. A tudomány feladata, hogy a viszonylagosan stabilt, az invariánst különítse el a változásban. A megismerés során mindig a diszkrétnek és a statikusnak ez az abszolutizálása megy végbe, hiszen csak így lehetséges a törvények pontos és általános megfogalmazása. Miután ezek a sajátságok nem önmagukban léteznek, hanem a jelenségek meghatározói, maguknak a jelenségeknek a megragadása is ezen keresztül lehetséges. Ha a jelenséget úgy fogjuk fel, mint: dolgok és dolog töredékeit, akkor részletesebben is megvizsgálhatjuk a konstruktivizálás folyamatát. Ehhez vesszük a mozgás előbb említett dialektikus jellegét, hogy változás és megmaradás egysége (dinamikus és kontinuus jellege, illetve statikus és diszkrét jellege). így a dolog módozatai: a tárgy, állapot, esemény, folyamat. A dolog töredékei pedig tulajdonság, viszony, viselkedés, összefüggés. a dolog statikus dinamikus a dolog töredékei statikus dinamikus diszkrét tárgy esemény diszkrét tulajdonság viselkedés kontinuus állapot folyamat kontinuus viszony összefüggés 50