Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

3. Alsó végtag mozgékonysági index. A bal- és jobb oldali csípűízületben keletkező elmozdulásokat, valamint a bokaízület plantaris és dorsalis mozgáshatárait jelzi egy tételben. 4. A fenti három mutatószámból alakítottam ki a vizsgált személy összízületi mozgékonysági indexét, az általános jellegű összehasonlítás lehetőségének érdekében. A fenti 4 fő indexen kívül elemeztük az ügyesebbik oldal összefüggését az illető oldal általános mozgékonyságával. Végeztünk vizsgálatokat, hogy a 4 fő indexen belül, melyik ízületi elmozdulás jelzi legfrappánsabban az index karakterisztikáját, vagyis, hogy egy könnyen mérhető izületi mozgékonyságból lehet-e következtetni az egész ízületi egység mozgékonyságára. VIZSGÁLATI EREDMÉNYEK Az ízületi mozgékonyság elemzése előtt rövid áttekintést teszek a vizsgált gyermekek testi fejlettségéről. A 10—14 éves korú gyermekek (1963. jan. 1. és 1960. dec. 31. között születettek) testi fejlettségét hasonlítottuk össze évenkénti megosztásban. A méréseket 1974. március 23— április 8 között végeztük. A következő oldalon szereplő 1. táblázatot figyelembe véve kitűnik, hogy a fiúk testmagasságának, karhosszúságának, lábhosszúságának, váll- és cristaszélességének fejlődése szinte egyenletesen emelkedő tendenciát mutat. Ugyanezt nem mondhatjuk el a leányok eredményeiről, mert esetenként ugrásszerű a fejlődés. A vállszélesség és cristaszélesség terén, két korosztálynál, 12. és 14. éveseknél (1962. és 1960. években születtek) visszaesés is tapasztalható. A két nem egyedeinek összehasonlítása igen érdekes. Az 1963. évben születtek sorában minden méret tekintetében a leányok jobbak. Az 1962. évben születetteknél a karhosszúságot kivéve, a leányok alacsonyabb értékeket mutatnak. Ez az arány a további két évfolyamnál is fennáll, kivéve az 1961-ben születetteknél a vállszélességet és a cristaszélességet, ahol némileg túllépik a fiúk adatait. Ezen a területen érdemes lesz a jövőben további vizsgálatokat végezni, illetve az eredményeket összehasonlítani az ízületi mozgékonysággal és a sportágbeni szakosodással. Az 1. ábra összesített ízületi átlagokat mutat, nem sportoló, sportjátékokat, atlétikát, úszást és tornasportot űző fiúk, leányok esetében. A diagram világosan mutatja, hogy a testgyakorlás feltétlenül pozitívan hat az ízületi mozgékonyságra. Különösen a leány tornászok esetében jelentős az emelkedés, ez főként azért van, mert a vizsgált területen a női tornasport különösképpen művelt. Az 1. ábra további jó elemző lehetőségeket kínál. Az úszást és atlétikát űző fiúk arányosan a középkategóriában helyezkednek el, a köztük levő differencia örvendetesen igen kevés. A sport játékos és atléta leányok azonos mozgékonyságot mutatnak. A nem sportolók csoportjában nagy meglepetésre, a fiúk felülmúlják a leányok átlagát. A tornászleányok, ahogy várható volt, igen magas pozíciót foglalnak el, ugyanezt mondhatjuk el az úszó leányokról is. 508