Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

Bükk elegyengetett felszíneit trópusi klímán végbemenő tönkképződés és nem karsztdenudáció formálta ki. A Bükk tönklépcsős hegység 700—900 m-es átlagmagasságú Nagy-fennsíkkal. Körülötte 500—700 m magas második lépcső helyezkedik el, ennek része a Kis-fennsík a Délkeleti- és Délnyugati-Bükk (Középső Bükk). Pinczés Z. Bulla B. véleményével szemben az eocénra tette a hegység tönkösödését nem pedig a miocénre és pliccénre, figyelembe véve a klímaviszonyokat. Kiemelte a torton-szarmata geomorfológiai inverzió jelentőségét és az ezzel kialakuló centrifugálisan kifelé irányuló vízfolyásrendszert a hegység területén. A miocén végétől a pliocén végéig e vízfolyásrendszer által áthalmozott kavics nem tartalmaz bükki eredetű kavicsot, ebből arra következtetett, hogy a pliocén végén a Bükk paleozóos-mezozóos tömegét még laza fedőrétegek boríthatták. így a Bükk felső és középső részét a pliocén végén exhumált alsó-középső eocén fosszilis tönkfelszínnek tekintette. A felső szint középső miocénig tartó továbbfejlődési lehetőségét is felvetette, ez esetben a Magas-Bükk egy exhumált középső miocén tönkfelszínnek tekinthető. A felső- és középső szint elkülönülésének magyarázatát, korát nyitott kérdésnek hagyta. A tektonikus elkülönülés lehetősége mellett inkább a denudációs térszínlépcső kialakulását tartotta valószínűbbnek a két szint egymáshoz való térbeli helyzete alapján. Balogh K. 1964. ,,A Bükk hegység földtani képződményei" című munkája a hegység geológiai ismereteinek korszerű szintézise. Az új felszínfejlődési vonal megfogalmazásához alaptényeket nyújtott. A további sorokban az eocénig egészen vázlatosan, majd azt követően részletesebben a hegység felszínfejlődésének új, az eddigiektől több vonatkozásban eltérő fejlődésvonalát kíséreljük megadni azzal a céllal, hogy alapot biztosítsunk a felszínformák újszerű magyarázatához, a Bükk korszerű geomorfológiai értékeléséhez. A hegység fejlődéstörténetének legfontosabb eseményei Prekambrium Mélyfúrási adatok alapján elszórtan hazánk egész területén megtalálhatók a prekambriumi epi-mezometamorfózist szenvedett kristályos kőzetek. Wein Gy. 1972.) A Bükk hegység térségében a paleozóos alapokat nem fúrták át, így adatokkal nem rendelkezünk a terület prekambriumi alapjait illetően. Paleozoikum Az asszinti orogén fázist követően Magyarország területén geoszinklinális alakult ki, melynek kitérj edési iránya DNy—ÉK-i. Északnyugaton a „Centrális kárpáti-küszöb", délkeleten Szalay T. véleménye szerint már ekkor is létező ,,Délkelet-alföldi-küszöb" határolta. Az ország nagy részét magába foglaló ópaleozóos geoszinklinálisnak része volt a Bükk területe is. A rétegek alulról felfelé haladva karbonátosabbá váltak, (ordovicium— szilur és devon) Az ópaleozóos képződmények alsó részén iniciális vulkanizmus bázisos és savanyú termékei mutathatók ki. A rétegsor felső tagjai 457