Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

Az elegyes erdők, lomberdők, erdőssztyeppek kelet felé fokozatosan el­keskenyednek és így a száraz sztyeppek és sivatagos területek közel ke­rülnek a tajgához. A Csuvas Köztársaság területe a keleti lomberdők zónájába esik, de kisebb erdősztyepp-részletek és a folyókat kísérő széles árterületek tar­kítják. Néhány helyen megtalálhatók a lombelegyes erdeifenyves-íoltok is. A Volga bal partján a déli tajga jelenik meg. A terület vegetációjának százalékos megoszlása: A lomberdők helyén létrehozott mezőgazdasági terület Kelet-európai tölgyerdők Uráli, volgai hársas-tölgyerdő és szil-, juharelegyes hárserdő A jelenlegi és az egykori lomberdők területe összesen: Ez bizonyítja a lomberdő jelleg uralkodását. Jelentősek az árterületek A sztyepprétek és erdősztyeppek vagy helyükön létesített mezőgazdasági területek 3% Árterületek, erdősztyeppek, rétek összesen: 12% A legjobb mezőségi talajokkal az erdősztyeppek elterjedése esik össze. A Volga jobb partján a lomberdő zónában kialakult lombelegyes (balti típusú) erdei fenyvesek 13% Nyugat-szibériai közép- és főleg déli típusú erdei fenyves, tajga, helyenként tőzegmohalápokkal és fenyérekkel (a Volga bal partján 3% A vegetáció övek százalékos megoszlását az 5. ábra szemlélteti. (5/a ábra, vegetációtérkép.) Az előbbiekből látható, hogy a Csuvasföld területén több vegetáció zó­na érintkezik egymással. Erdőssztyeppek kis sztyeppfoltokkal, lomberdők, lombelegyes fenyvesek és főként a déli típusú tőzeglápos tajga. Az utób­bit a lomberdőktől élesen határolja el a Volga folyó. Kialakulásának vi­szonylag jól elhatárolható jellegét az éghajlati hatások mellett az erősen homokos, podzol talajok megjelenése is indokolja. Megfigyeléseinkkel csak megerősíteni tudjuk Fekete Gábor könyvében (Gödöllői dombvidék vegetációja) írottakat. A hűvös kontinentális erdők fafajai a közép-európai és a szubmediterrán tájakon mind előfordulnak és sokféle, egyben név­adó erdei növénytársulásokat alkotnak. Ezzel szemben keletre, a hűvös, kontinentális erdők zónájában a lombosfák termőhelyi adottságai egyre inkább beszűkülnek. Először a bükk, majd a gyertyán, s végül a ko­csánytalan tölgy marad el. (6. ábra.) •423

Next

/
Thumbnails
Contents