Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

gyakoroltak a dolgozókra, hogy lépjenek át a Keresztény Szocialista Szakszervezetbe. Az egri Dohánygyárban is a legkülönbözőbb intézkedéseket foganatosították a munkásokkal szemben. Napirenden voltak az internálások, a rendőri felügyelet alá helyezések, s ugyanakkor a papság széles körű szervező munkát végzett, hogy a munkások egyre nagyobb részét vonia be a Keresztény Szocialista Szakszervezetbe. Sajnos nem kétséges, hogy a dohánygyárban, Eger akkori legnagyobb üzemében ezeknek szervezőmunkája eredménnyel járt [11] Ugyanakkor a munkásság is felismerte, hogy a szervezés, az összefogás, az egyes szakmák tagjainak megtartása a szakszervezetekben, milyen fontos feladat. Az egyes szakszervezeti csoportok tagsága természetesen szociális szempontból is sajátosan alakult és eltérést mutatott politikai tapasztalatokat, elméleti felkészültséget és múltját illetően is. De voltak olyan csoportok, ahol a demokratikus, forradalmi elemeknek szinte kizárólagos befolyásuk volt, így az építőmunkások, a vasas és fémmunkások szakszervezeteiben. A továbblépés szempontjából fontosnak tartották megfelelő helyiség, munkásotthon biztosítását. Az állandó költözködés vetette fel azt a gondolatot, hogy összefogva, valamennyi szakma munkásotthont létesítsen. Miután a fások, vasasok is állandó kényszerköltözködés alatt voltak, elfogadták a javaslatot. Elegendő pénz azonban nem állt rendelkezésre, ezért később elérhetőbbnek tartották a helyiség bérelését. Az egyes szakcsoportok vezetői nagyon jól látták, hogy tulajdonképpen minden életképes szervezeti mozgalmat lehetetlenné tesz az az állapot, hogy a szervezett munkásság kénytelen kocsmázni, csak azért, hogy járulékát be tudja fizetni. A kocsmákban semmiféle politikai munkát kifejteni nem tudtak. Sürgős feladat volt tehát munkásotthon biztosítása. Az otthon kialakításáért egyes csoportok nagyon komoly erőfeszítéseket tettek. Szűkös keresetükből pénzt gyűjtöttek össze az otthon alapjára, amelyből végül is közös döntés alapján helyiség bérelését határozták el. Az első lépés megtörtént és 1925 nyarán a Kígyó utcában (ma Mecset utca) kibéreltek egy kétszoba-konyha és egy különálló helyiséget. A két szobából az építők egy kisebbszerű termet alakítottak ki, amit aztán be is rendeztek. A helyiség kialakításában, otthonossá tételében a szakszervezet nőtagjai bekapcsolódtak [12], 1925 őszén az egyes szakmai csoportok vezetősége előtt már ismertté vált, hogy a különböző szakmákat közösen érintő ügyekben egyeztetésre, közös állásfoglalásra és döntésre van szükség. így alakult meg 1925 őszén a Szakmaközi Bizottság, amelyben minden szakma három vezetőségi tagot delegált. Az 1926 szeptemberében megtartott összvezetőségi ülésen megválasztották az új vezetőséget. A szaktanács újraélesztése komoly előrelépést jelentett a mozgalom útján. Az Egri Népújság felháborodva közölte, hogy a szervezett munkásság a Gyenes-féle vendéglőben tisztújító közgyűlést merészelt tartani. Az elnök a gazdasági helyzetről, Krausz Mór budapesti kiküldött, a munkásság világhelyzetéről beszélt. A gyűlés a télre három szaktanfolyam elindítását határozta el. Összesen 81-en vettek 11