Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

„ezen darabok. . . mind esméretesek a' Mlgs Űr előtt, ki a' szép Mesterségeknek kedvellője és tökéletesíttője" [38]. Valóban, a Kazinczy által emlegetett és sokra becsült festők között Raffael, Correggio és Mengs foglalja el a fő helyet, bár Drezdában sohasem járt, és a mesterek munkáit főképpen Winckelmann értékelése alapján ismerte. Winckelmann véleménye szerint Raffael és Correggio művészete azt bizonyítja, hogy nagy művész csak az lehet, aki az antikok műveiből tanult. Kazinczy Correggio Jo-jával 1777-es bécsi útja alkalmával találkozott először, és ez a találkozás egész életére mély nyomokat hagyott benne. A festmény iránti lelkesedését nemcsak prózában, hanem a hozzá írt epigrammában is kifejezésre juttatta [39]. Mengs, mint ahogy már erre korábban is utaltunk, Kazinczy esztétikájának egyik értékmérője. A művész alapos ismeretét bizonyítja többek között az a bírálata, amely egy Mengsnek tulajdonított festménnyel kapcsolatban hangzik el. A Braun festőnél látott állítólagos Mengs-képről megállapítja, hogy az hamisítvány, mivel a nagy művész „velős" ecsetjárását és a „musculaturában való jártasságát" [40] az oltárképen nem tudta felfedezni. 1813-ban Kézy Mózes számol be Kazinczynak párizsi útjáról. A Kézy útikönyvét, „Le conducteur de l'étranger á Paris 1812", Kazinczy is tanulmányozta, és a városképi leírásokban örömmel fedezi fel, hogy a „Palais du Corps Législatif" homlokzata teljesen az athéni Propyleen ízlésében készült [41]. Kézy a francia fővárosban több gyűjteményt meglátogatott, ezek között a „Festések Galériáját" elsősorban. „Alig lehetne hinni, hogy a' régiségnek és minden mesterségeknek ennyi productumi találtathatnának egy helyen... Kibeszélhetetlen..., melly nagy! és mitsoda remekekből áll" [42]. Csodálatba ejti a belvederei Apolló, a medici Vénusz, a Laokoon, Raffaello képei, — a klasszicista művészetszemlélet legtöbbre értékelt alkotásai. A Notre-Dame katedrálisról azonban csak felsorolásban emlékezik meg. A gótika nem jelent az antik bűvöletében élő utazónak semmi különösebb élményt, mint ahogy Kazinczy számára is a bécsi StephansKirche „szörnyű oszlopaival" gyakorolt csupán hatást. Kazinczy értékítéletében a „Mediciszi Vénus" és a belvederi Apolló következetesen visszatérő eszményképek. Noha eredetiben egyiket sem láthatta, bátran támaszkodhatott Winckelmann véleményére és leírásaira. A műtörténész értékelése szerint a Laokoon-csoport tartalmazza mindazokat a vonásokat és sajátosságokat, amelyek az absztrakt szépség keretein belül jelentkező lelki mozzanatok, érzelmek kifejezését magas szinten példázzák. Laokoon a testi szenvedést a magasrendű ember edzett lelkével viseli el, írja Winckelmann. Winckelmann az ideális szépség legtökéletesebb mintaképének a medici Vénuszt és a belvederei Apollót tekinti, mivel ezekben az alkotásokban található meg a legmagasabb szinten az egység, a sokrétűség és a harmónia. Véleményét, többek között, az arányok felmérésével, az ideális, klasszikusan fogalmazott részletek pontos ismertetésével nagyon szemléletesen fejti ki. Ezek a fejtegetések indokoltan és természetszerűleg erő.544