Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

grammatikát, s az Iliast írta. Ellenben az Alexandriai grammatikusok kezétől nem ismerünk irodalmi remeket. Hanem igen is eszköze, legalább közben járója a nyelvtani fogalmak birtoka az idegen nyelvek tanulásának." (402. o.) — Fontos a nyelvtan tanulása a helyesírás miatt is, de ahhoz nem szükséges a nyelvtan egészének rendszeres tanulása. A helyes nyelvi formák használatát is nehéz tanítani; sokszor a nyelvészek sem értenek ebben egyet: amit az egyik hibának tart, azt a másik pártolja. Mihez tartsa magát a nyelvtaníró? (403. o.) „Nem jelenti ez azt, hogy ki kell vennünk a népiskola tárgyai közül a nyelvtant. Csak a gyerek kezéből kell kivenni, s át kell tenni a tanítóéba. Tanulja és tanulmányozza azt a tanító, s azután használjon fel belőle az oktatásban annyit, amennyit tud." Ezután alapos bírálatot ad Gyulay Béla Magyar Nyelvtanáról. A nyelvoktatásnak természetesen voltak védelmezői, sőt hangot kapott az a felismerés is, hogy az anyanyelvi ismeret minden más oktatásnak alapja: „Aki tanítással foglalkozik, felismerhette a nyelvoktatás szerepét, s bizonyára azon meggyőződésre jutott, hogy az ismeretek tartós élete a nyelvoktatástól függ. Életkérdés tehát ez minden tárgyra nézve, mert nélküle a fejlődésre képtelen csírákat ültetnénk a növendékek lelkébe." Az anyanyelvi nevelés nem is lehet eredményes, hiszen „használható nyelvtant még nem mutathatunk fel". A régi nyelvtankönyvek csak a száraz szabályokat adták: az újabbak ezen úgy igyekeztek segíteni, hogy olvasmányokat is vettek fel tankönyvükbe. Az olvasmányok után „a szabályok ragyognak, valamely régi tankönyvből kiszedve, vagy valamely értekezésből átvéve, amit az irodalom még nem is fogadott el, sőt igen gyakran idegen nyelvből lefordított szabályok is találhatók tankönyveinkben" [25]. A nyelvtanítási vitában hallatja szavát Simonyi Zsigmond is, aki a nyelvtudomány egyéb ágazatai mellett a nyelvtanirodalomnak is kimagasló egyénisége. Számos cikkében emel szót a rendszeres nyelvtanítás mellett, és hogy elő is segítse annak eredményességét, maga is megírja nyelvtankönyvét, példát mutatva az elmélet és gyakorlat helyes összekapcsolására [26]. Nyelvtanában mondattani alapról indul ki, hangoztatott elveinek megfelelően. A jól használható, modern nyelvtankönyveket a gyakorló pedagógusok elismeréssel fogadták, de a hivatalos álláspont értelmében sok támadója is volt, éppen nagyon újszerű nyelvi szemlélete miatt [27]. Magyar nyelvtan mondattani alapon című munkája (1877.) később több kiadást ért meg, Kis magyar nyelvtana hat kiadásban, a Magyar nyelvtan felsőbb osztályok számára négy kiadásban jelent meg. Az 1879ben a felsőbb osztályok számára kiadott nyelvtana már vitathatatlanul tudományos alapokon áll, tudományos ismereteket terjeszt. Már a Bevezetésben szól a nyelvi változásokról, nyelvemlékeinkről, nyelvjárásainkról, nyelvrokonainkról, és a hangoktól elindulva a szótanon és mondattanon keresztül teljes, alapos, színvonalas nyelvtankönyvet adott olvasói és tanulói kezébe. De meg is indokolta, hogy miért van erre szükség. „A magyar nyelvtan tehát a magyar köz nyelvnek törvényeit és szabályait azoknak, kik nem tudnak magyarul, összeállítja és az általános magyaros nyelvszokásból s a jeles írókból vett példákkal megvilágosítja: azoknak pedig, kik már tudnak magyarul, megmagyarázza e nyelvnek szavait és 53