Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

milyen elméleti műveket tanulmányozhatott és ezek közül melyek lehettek szemlélete kialakítása szempontjából a legjelentősebbek. A Pályám Emlékezetében már 1774-ben, a pataki diákoskodás korából jegyzi fel az első fontos művet: ,,Penthernek architektúrára tartozó foliantjait kihordám szobámba" [13]. Ezek a „foliantok" szolgáltatják valószínűleg Kazinczy számára az első építészeti ismeretanyagot és a jártasságot a szakkifejezések területén, melyeknek legnagyobb része idegen nyelvű volt. A magyar művészeti szaknyelv a XIX. század elején még anynyira kialakulatlan, hogy a ma már legköznapibbnak tűnő fogalmakra sem akadt megfelelő kifejezés. így például a „szobor" szót Kazinczy alkotta a „statua" helyett, és valóban, reá és a nyelvújítókra várt az a feladat, hogy kialakítsák a közhasználat számára a nyelvezetet [14]. 1807ben gr. Csáky Emánuelné Kazinczyhoz intézett német nyelvű levelében arra kéri a mestert, hogy a nagyközönség számára érthetőbb magyar kifejezéseket használjon művészeti írásaiban, mivel igen sok az ismertetéseiben a francia és latin szakkifejezés. Ezeknek nagy részét valószínűleg Penther lexikonából vehette át az író. Kazinczy birtokában volt Landon Französische Kunstannáljának öt kötete, azonban „a könyvek kölcsönvevőji e kincsemtől is megfosztottak", írja 1815-ben Szabó Jánosnak [15], aki művészeti szakirodalom kérdésében tanácsért fordult hozzá. Ajánlja még Kazinczy Füssly: Lexicon der Künstler című művét, bár ezt ő nem tudta magának megszerezni. Pótlására „egy egyujjnyi vastagságú Lexiconká"-ja van csupán. Azonban művészeti ismeretanyagának legfőbb forrása, elsődleges tanácsadója és példaképe J. J. Winckelmann: Geschichte der Kunst des Altertums" című kétkötetes műve volt [16]. Fogságom Naplójában írja 1799-ben: „Klasszikusokat elsőbben kérni nem mertem. A Winckelmann Geschichte der Kunst két köteteit vétettem meg tehát. A cenzor megengedé" [17]. A művészeti kérdésekben hozzáfordulóknak is gyakran ajánlja a művet. Cserey Farkas ilyen irányú kérésére válaszolva tanácsolja: „Füger..., ha festővé akarja magát tenni, nem csak festéket keverni kell tudni, hanem a Winckelmann és Mengs írását is olvasni" [18]. Winckelmann műértői tekintélye és értékelése alapján ismeri meg Kazinczy Anton Raphael Mengs munkáit. Mengsről így ír Winckelmann: „Der Inbegriff aller beschriebenen Schönheiten in den Figuren der Alten findet sich in den unsterblichen Werken Herrn Anton Raphael Mengs, — des grössten Künstlers seiner und vielleicht auch der folgenden Zeit" [19]. Winckelmann az 1763-ban megjelent művét is a legnagyobb szaktekintélyként tisztelt barátjának ajánlja: „Diese Geschichte der Kunst weihe ich der Kunst und der Zeit und besonders meinem Freude, Herrn Anton Raphael Mengs" [20]. Kazinczy Mengs művészetét Winckelmannon keresztül ismerte meg, és így a ma már jelentősnek nem nevezhető német klasszicista festő Kazinczy értékrendszerében a legmagasabb művészi érték képviselőjeként szerepel. Az elsődleges és irányt mutató teoretikus Kazinczy egész munkássága idején azonban Winckelmann lesz, aki döntő módon szabja meg mű.538