Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

Az időszakos víznyelők száma a területen kevés, elsősorban az északi határvonalon a mészkőbe települt vulkáni kőzetek szomszédságában sorakoznak Hármas-kút, Bán-kút, Csipkés-kút vonalon és a Nagy-mező középső részén. A terület időszakos víznyelői perem jellegükből fakadóan minden bizonnyal a karsztvíz periférikus területeit érik el, és így közvetlenül a karsztforrások felé vezetik a vizet. Ezektől eltekintve a terület jelentős kiterjedésű és egyben a hegység legmagasabb területein csak a dolinákban időszakosan felgyülemlő olvadékvizek adnak lehetőséget vízjelzések végzésére. A dolinajelzések mindenképpen kedvezőtlenebb lehetőségek, mint a víznyelők, méginkább a nyitott, állandó aktivitású víznyelőknél. A terület kedvezőtlenebb víz jelzési lehetőségei ellenére szükséges volt víz jelzéseket végezni, ezzel a már meglevő karszthidrogeológiai kutatási eredményekhez döntő bizonyítékokat szolgáltatni. A vízjelzések elvégzésének sajátos körülményei Először is a jelzőanyag mennyiségi méretezésénél számításba kellett venni a nagy terület összefüggő, viszonylag nehezen átjárható résrendszerét, amit a karsztmorfológiai kép, a vízhozam időérték-sorok, a hidroanalízis és a vízhőmérsékleti adatok egybehangzóan támogattak. Nem számíthattunk víznyelő és forrásbarlang közvetlen, jól fejlett járatokkal rendelkező átmenő barlangrendszereivel. Másodszor figyelembe kellett venni, hogy a víz jelzés lehetőségei elsősorban időszakos dolinatavakra összpontosulnak. A dolinák kiválasztásánál a kedvező vízgyűjtő terület, időszakos vízfolyások kialakulása és a szálkőzet közelsége kedvezőbb feltételeket jelent. Sok esetben azonban a víz jelzés tervezett területén kedvezőtlenebb feltételek esetén is meg kellett kísérelni a vízjelzést. Dolinaátfúrások hiányában kérdéses volt a kiszemelt dolina kitöltődése és vízáteresztő-képessége, erre vonatkozóan a dolinába befolyó, felgyülemlő és beszivárgó olvadékvíz aránya adott kedvező vagy kevésbé kedvező felvilágosítást. A dolinák agyagkitöltődéseinek jelzőanyagmegkötő képessége az időszakos dolinatavak víz jelzésének eredményességét meglehetősen kérdésessé tették. A vízjelzéskor alkalmazott jelzőanyagok nagyméretű hígulására számítva és az előzőekben ismertetett szempontokat figyelembe véve a jelzőanyag mennyiségének méretezését — lehetőségeinkhez mérten — a biztos eredmény érdekében növeltük. A vízjelzések megfigyelése közvetett és közvetlen módszerrel történt. A Lök-völgyi összefüggés vizsgálatnál a jelzett víz néhány nap alatti megjelenésére számítva a mintagyűjtéses, illetve személyes megfigyelésre rendezkedtünk be. A Bükk-fennsíki első vízjelzésnél a víz jelzés eredményességének kérdésessége a számításba vehető források nagy száma és egymáshoz viszonyított távolsága, valamint a jelzőanyag időbeli megjelenésének elhúzódása a granulált aktív szenes jelzőanyag kimutatásra alapozott. Majd a későbbiekben vizuális .504