Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

Bevezetésképpen megállapítja, hogy a hangok megjegyzésére betűvel élünk, a betűk szavakat, a szavak mondatokat alkotnak. Ezután rátér a mondat fajaira, és párhuzamosan, illetve a mondattani tárgyalásba beékelve tárgyalja a szótani ismeretanyagot is. Meglehetősen nehezen áttekinthető, rendszert alig lehet felfedezni benne. Lényeges ismereteket, csak ,,Jegyzet"-ben közöl, pl. az igenevekkel kapcsolatos anyagot. Tipográfiailag azért sem szerencsés, mert az elméleti anyagrészeket közli apróbetűvel, az ismétlési kérdéseket és a példatárat adja a szabvány betűtípussal. Egy rövid részlete is tükrözi a feldolgozás módját: 2. §. A névelő Az állat mozog. A növény nem mozog. István szorgalmas. Pest város. A névelő a főnév meghatározására szolgál. Nevét onnét vette, minthogy a főnév elé tétetik. „Az" alakban magánhangzón kezdő szók, „a" alakban mássalhangzón kezdődő szók előtt használtatik. A személy-, s helynevek előtt a névelő kihagyatik. — A mondat állítására nézve vagy igenlő vagy tagadó (7. o.). Különösen az utolsó megállapítás érthetetlen, hogyan kerül ide. A bemutatott részlethez hasonló rendszertelen, kusza tárgyalásmód érvényesül az egész kötetben. Nézzük meg pl. a II. szakasz III. fejezetének címeit: A határozó. Névutóragos főnevek. Személyragok névutóragokkal határozóul. A névutórag személyragozása. A névutók. Névutóragot vonzó névutók. Névutók személyragokkal. A névutók személyragozása. Számnevek. Szórend. Igekötők vagy összetett igék. Hibája az is, hogy eltért az eddigi gyakorlati úttól: a helyesírást pl. mindössze egy oldalon tárgyalja a könyv utolsó lapján. Bárány Ignác 1869-ben kiadott Magyar nyelv könyvének [14] előszavában rögzítette: ,, . . . ahol csak lehet — alkalmas kérdések segélyével — maga a tanuló által födöztem föl az illető nyelvszabályt, és sok változatos és érdekes gyakorlatot nyújtok minden szabályhoz, hogy ez ne anynyira a betanulás —, mint inkább a többszöri alkalmazás által váljék annak szellemi birtokává." Ennek érdekében könyvét úgy építette fel, hogy felújította az anyaggal kapcsolatos ismereteket, azután előgyakorlatokat végeztetett megszilárdítás céljából, majd feladatokat közölt a gyakorláshoz. Könyvében felhívta a figyelmet arra, hogy a nyelvtanulmány ágai: olvasási ügyesség, helyesírási ügyesség, fogalmazási ügyesség és a tudatos nyelvhasználathoz szükséges nyelvtani ismeret. Helyesen látja tehát az alkalmazott nyelvtudomány jelentőségét az elméleti ismeretek mellett. Alkalmazta azt az eljárást is, hogy hibás szöveget adott a tanulók elé kijavításra. Külön ki kell emelnünk a tankönyv példamutató tipográfiáját: sokféle betűtípus ügyes alkalmazásával igen jól áttekinthetővé tette anyagát. A mondattant és a szótant tárgyalta, de valóban az iskola gyakorlati céljainak megfelelően a különböző fogalmazványokkal is megismertette a tanulókat, sőt szólt a szép és kifejező olvasásról is. A könyv szűkre fogot47