Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

Az indukciós lépésben lényegében azt bizonyítjuk, hogy az állítás igazsága bármely számról öröklődik eggyel nagyobb számra, tehát egy ál­talános, minden természetes számra érvényes állítást bizonyítottunk be. (Ez semmi esetre sem jelenti az 1-től az általános felé való haladást.) Ez­zel a módszerrel bebizonyítható, hogy az első n pozitív egész szám összege: n(n+l) azaz 1 + 2 + 3 + + ( n-l) + n=^±i> III. Röviden szólni kell még a matematikában gyakran alkalmazott indi­rekt bizonyításról. Ennél a bizonyítási módnál a tétel ellenkezőjéből indu­lunk ki, és kimutatjuk, hogy az nem igaz, vagy ellentmondásban van más. már bizonyított tételekkel. Ebből következik, hogy a tételünk igaz, hiszen nem lehet, hogy egyszerre egy tétel és az ellenkezője is igaz vagy hamis legyen, az adott rendszeren belül. Ennek a módszernek alkalmazását lát­hatjuk a számelmélet alaptételének bizonyításánál. Befejezésül még egy megjegyzés: ha a matematikus feladata tételek találása és bizonyítása, akkor a gondolatmenetének a szerkezete a lényeges, amely lehetővé teszi a megoldást, a bizonyítást, és nem azok az objektu­mok, amelyekre a tétel vonatkozik. JEGYZETEK 1. Engels: Anti-Dübring. MEM. 20. köt. Budapest, 1963, 41. old. 2. U. o. 3. Nyitott kérdés volt egészen a múlt századig a kör négyszögesítésének problémá­ja. Csak ekkor bizonyították be, hogy az euklideszi geometriában ez a szerkesztés nem végezhető el. De ilyen a szögharmadolás problémája is. Csak a XVIII. szá­zad végén sikerült tisztázni, hogy ezek a szerkesztések mely esetben végezhe­tők el. 4. Csak lábjegyzetbe szorítva említjük meg, hogy hasonló problémakör foglalkoz­tatta az egykori görög filozófusokat is, akik intenzíven kutatták a gondolkodás alapjainak tekinthető legegyszerűbb fogalmakat, következtetéseket. Vagy akár arra gondolunk, hogy keresik a világ „arché"-ját, amelyre mint végső építőkőre, minden visszavezethető. Nem látszik alaptalannak az a feltevés, hogy a mate­matikában az axiómák bevezetése kapcsolatban állt a filozófiának az „arché"-ra irányuló kutatásával. 5. Általánosan elfogadott megállapítás, hogy Pythagorász és a pythagóreusok vol­tak a deduktív matematika első kimutatható művelői. Példát mutattak arra, hogy a különben csak tapasztalati úton észlelt tényeket vagy összefüggéseket mikép­pen lehet levezetni, igaznak nyilvánított alapfeltevésekből, egyszerű logikai kö­vetkeztetések segítségével. 6. Részletesen foglalkozik a problémamegoldással Hársing László: Tudományelmé­leti vázlatok című munkájában. (Filozófia időszerű kérdései, 1973/11. sz.) 7. U. o. 12. old. 8. Részletesen elemzi Hársing László idézett műve. 9. A „tisztán" matematikai problémán itt a szűkebb értelemben vett matematikai problémát értjük. 41

Next

/
Thumbnails
Contents