Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)
között a legfontosabb a Dorgelo— Burger-féle összegezési szabály, amely a következő: azoknak a vonalaknak az intenzitásösszege, amelyek ugyanarról a nívóról indulnak, vagy ugyanarra a nívóra érkeznek, arányos a közös nívó statisztikai súlyával. Bármely nívónak a statisztikai súlyát (2j-|-l) adja meg, azért is, mivel a mágneses kölcsönhatásból származó összes alnívó egymással egyenértékű. E szabályból az is következik, hogy a fő-, (p), vagy az éles (s) melléksorozatban fellépő dublett vonalpár intenzitása úgy aránylik egymáshoz, mint 2:1-hez. Az atomspektrumokra bővebb felvilágosítást nyerhetünk a legújabb monográfiából [9]. Az alkáliatomok dublett emissziós vonalainak intenzitásviszonyát a kétkomponensű Pauli-íéle spinelmélet alapján az irodalom ismerteti [10]. Az eredmény az előbbiekben megfogalmazott tapasztalatokkal jól egyezik. Kiszámították a gerjesztett spin-elektron indukált emisszióját is [11] és ennek intenzitására folytonos gerjesztő fény esetén is a tapasztalattal jól egyező közelítő intenzitás formulákhoz jutottak. Abszorpciós vonalprofilokra, valamint vonalintenzitásviszonyokra is fontos elméleti következtetéseket lehetett levonni, különösen a rezonanciasugárzással [12], valamint a lézer-fényforrásokkal kapcsolatos irodalomból. E következtetések egyik lényeges eredménye azonban az, hogy az elmélet szerint az abszorpciós vonalaknak intenzitásviszonya általában eltér ugyanezen vonalaknak emisszióban jelentkező intenzitásviszonyától. Ennek az a magyarázata, hogy gőzfázisban az atomok fényelnyeléskor nemcsak a gerjesztő, illetve indukáló, sőt atomfluoreszcencia útján szóródott fénynyel állnak kölcsönhatásban, hanem egymással is, és benne a Boltzmaneloszlásnak megfelelően termikusan gerjesztett állapotok is képviselve vannak. IRODALOM [11 Mika József—Török Tibor: Emissziós színképelemzés. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1968. [21 Mátrai Tibor: Gyakorlati spektroszkópia. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1963. [3] Török, T.— Zimmer, К.: Quantitative evaluation of spectrograms by means ot 1-transformation. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972. [4] Török Tibor: Az 1-transzformáció. Előadás az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Fizikai Tanszékén. Elhangzott: 1972. május 13-án. 15] Zimmer Károly—Török Tibor—Asztalos Iván: összehasonlító vizsgálatok az ltranszformáció pontosságáról és alkalmazhatóságáról. Magyar Kémiai Folyóirat, 72. évf., 9. 1966. [6] Dobrecov, L. N.: Atomfizika. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1964. [7] Grimsehl: Lehrbuch der Physik. В. G. Teubner Verlagsgesellschaft. Leipzig, 1959. [8] Johnson, R. C.: Atomic spectra. London: Methuen CO. LTD. New York. John Wiley a. Sons Inc. 1957. [91 Hindmarsh, W. R.: Atomspektren. Wissenschaftliche Taschenbücher, Band 76. Akademie — Verlag. Berlin, 1972. 110] Condon — Shortley: The theory of the atomic spectra. Cambridge University Press. 1963. Til] Weizel, W.: Elektronen atome Moleküle. Volk und Wissen Verlag, Berlin/Leipzig, 1950. 112] Mitchell, A. C. G. — Zemansky, M. W.: Resonance radiation and excited atoms. Cambridge. University Press. 1934. .382
