Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

4. Az alkáli-színképek fenomenológikus leírása Az alkálíak színképében jellegzetes vonalsorozatok jelennek meg, amelyek egymáshoz hasonló profilú vonalakból állnak, és szabályosan sűrűsödnek a kisebb hullámhosszak (szerieszhatár) irányában, miközben egymáshoz viszonyított intenzitásuk fokozatosan csökken [2]. A különböző vonalsorozatok a felvett színképben természetesen összekeverednek. Ha azonban szétválasztjuk őket, akkor négy mezőnyben a 7. ábrán látható négy vonalsorozathoz jutunk. Az így különválasztott színkép alatt hullámhossz helyett most a vonalak v hullámhosszát tüntetjük fel. A berajzolt szaggatott függőleges vonal a megfelelő szerieszhatár helyét jelöli. Ugyanazon sorozatban bármely vonalhoz m sorszám rendelhető, amelyet a vonal bal oldalára írtunk. A négy közül a legerősebb vonalsorozat, amely alkáligőzben történő abszorpcióban is megjelenik, az ún. fősorozat, amit röviden p-vel (principal) jelölünk. 7. ábra A Li-színkép egyes vonalsorozatai és szerieszhatárai Az általam vizsgált kálium színképében (és általában minden vonalas színképben) bármely vonal v hullámszáma két term különbségeként állítható elő v = T'—T", (4.1) ahol a T' nagyobb, más szóval felső, a T" pedig egy kisebb, más szóval alsó térmértékét jelöl. Alkáli atomok esetén, amikor is a fénykibocsátásért csakis egy (ún. világító) elektron felelős, a termek mindegyikét négy kvantumszám (n, 1, j, m) jellemzi; éspedig az n fő-, 1 mellék-, j belső, m mágneses kvantumszám T = Tnljm (4.2) A kvantumszámok oly változók, amelyek csakis diszkrét (leszámlálható) értékeket vehetnek fel, éspedig 1=0, 1, 2, 3, ... (n—1), a j = 1 + (>0), és az m = + 1 + + j diszkrét értékeket vehet fel. A (4.2) jelölés alapján a (4.1) egyenlet jobb oldalán az alsó, illetve felső termet .377