Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

ALKÁLIGŐZÖK FÉNYABSZORPCIÓJÁRÓL ÉS FOTOGRAFIKUS MÉRÉSÉNEK MÓDSZERÉRŐL. I. DR. MOLNÁR DEZSŐ (Közlésre érkezett: 1973. december 13.) Ez a referátum összefoglalja az egyatomos gőzök fényelnyelésének és mérésének alapismereteit, a referátum II. része azokat az általam kipróbált, továbbfejlesztett és alkalmazott fotografikus mérőmódszereket, amelyek segítségével alkáligőzök abszorpciós színképében a vonalak intenzitását szabatosan meg lehet határozni. A fényemisszió és fényabszorpció fenomenológikus jellemzőinek ismertetése, különös tekintettel az atomgőzökre. 1. Színkép, színképvonal. A színképvonalak abszolút és relatív intenzitása Ismeretes, hogy tágabb értelemben a színkép egy diagram [1], amelynek abszcisszája a hullámhossz, ordinátája pedig a spektrális energiasűrűség, vagyis a vonalintenzitás. Tehát olyan függvénykapcsolatot jelent, amelynél minden egyes A hullámhosszhoz meghatározott I intenzitás tartozik. Egy polikromatikus fénynyalábnak a A hullámhosszhoz tartozó 1(A) spektrális sűrűségét (intenzitását) [2] az d Ф labs W=-T7- (1.1) dA differenciálhányadossal értelmezzük, ahol Ф a fénynyaláb által szállított sugárzási energia teljesítménye (pl. wattokban kifejezve). Az egyes fényforrásoknál a színképet ábrázoló diagram nem folytonos görbe, mert a görbének valamely helyen ugrása van. Sőt az is gyakori, hogy az (1.1) által értelmezett 1(A) függvényértékek csakis meghatározott A-helyeken térnek el zérustól. Ilyen színképet diszkrétnek vagy vonalasnak nevezzük, a véges függvényértékű

1 A-helyeket pedig vonalaknak. 1(A) az ab21* 369