Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

j = 1, 2, . . . , m; m = , k = 1 és egyúttal feljegyezzük a gyártmányok к h=l befejező és b

k = v

k — f

k + 1, (k = 1, 2, . . . , n) kezdő munkafolyamatának sorszámát, valamint az egyes munkafolyamatokhoz rendelt gépek gj indexszámát és azok elvégzéséhez szükséges tj időket órákban kifejezve. Ha a gépek nem azonos műszakszámban dolgoznak, akkor értékeit vesszük figyelembe, amivel a problémát egy műszakos üzemelésre vezetjük vissza, és egységesen napi 8 órás terheléssel számolhatunk. 2. lépés. Adjunk egy A változónak nagy értéket, (pl. A = 8 000 000). Meghatározzuk az egyes gyártmányok elkészítésére fordítható idők figyelembevételével mindenegyes gyártmánynál a soronkövetkező munkafolyamatokra még rendelkezésre álló időket „a", azaz k= 1, 2, . . , , n-re elvégezzük az alábbi számításokat. vk i = b

k A legkisebb „a" érték meghatározása végett ha a<A. akkor feljegyezzük a ,,k" és „b

k" értékét, q = к és e = b

k, A = a. Megjegyzés: A b

k sorszámú munkafolyamat lesz az a soron következő tevékenység, amelyhez a legkevesebb idő áll rendelkezésre, így feltétlenül ezt kell beütemezni. Előfordulhat, hogy az említett listában többhöz is tartozik legkisebb időpont. Ilyen esetben újabb „elsőbbségű" lista konstruálására nyílna lehetőség, ez azonban a gyakorlatban csak kis valószínűséggel következhet be, ezért ettől eltekintünk. 3. lépés. A 2. lépést kell végezni 1=1, 2, ..., m -re és minden egyes lépésnél rögzíteni kell a beütemezett tevékenység indexszámát di = e és a szóban forgó gyártmány irdexszámát: ci = qTovábbá, ha e = Vq, vagyis egy gyártmány befejező tevékenysége, akkor T

a értékét elég nagyra változtatjuk (pl. 8 000 000), hogy a q-adik gyártmány újabb beütemezésére már ne kerüljön sor. .338