Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

kát, addig háborúban a kapitalizmus nemzeti táborokra osztotta szét, melyszükségessé tette, hogy az Internacionálé a munkásságnak nemcsak békében, hanem háborúban is harci eszköze legyen. Meglátjuk, hogy az Internacionálé olyan szervezetté alakul ki, mely nemcsak a világbéke megteremtésén fáradozik, de képes lesz teljes erejét összpontosítani arra az esetre, ha valamely állam háborús bonyodalmakat akarna előidézni, vagy háború esetén az egész proletárságot csatasorba állítani a háborúval szemben; olyan szervezetté formálódik, mely nemcsak elvben, de gyakorlatban is képes programjában a világbékét állandósítani. Ha a kapitalizmusnak módjában volt az Internacionálét, mint a béke eszközét legyőzni, ki kell építeni az Internacionálét olyan szervezetté, melynek erejét mindenkor félelmetesnek tekintik. Munkálkodjék a kapitalizmus béke idejében a háború érdekében, a mai kapitalista termelőmód mellett ezen változtatni nem lehet, de szervezzük meg a világ összes proletárjait, hogy a kapitalizmus békében kifejtett háborús politikája csak elméletben maradhasson meg, s ha mégis háborúba vezetnék az államokat, minden lehetőség meglegyen arra, hogy az Internacionálé világbéke programját gyakorlatban keresztülvihesse. Ha az Internacionálé a béke fenntartása érdekében csak béke idejében fejt ki tevékenységet és ismeri a háborúban való tehetetlenségét, akkor ezen gyöngeségünket felhasználva, bármikor háborúba vezetnék az emberiséget. Ezért elsősorban a politikai jogokért való harcot kell kiegészíteni a kapitalista sajtó elleni küzdelemmel, mely — amint láttuk — a diplomáciához hasonlóan minden ellenőrzés nélkül, teljesen különváltan működik. A kapitalizmus elleni gazdasági és politikai küzdelmünkben kétségtelenül haladunk előre, de mindaddig, míg a mai termelőmód fennáll, alapjában megingatni nem lehet. El kell vágni tehát azokat a kötelékeket, melyek szorosan összekötik azzal a titkos sajtóval, mely biztosítja kíméletlen hatalmát és amely béke idején megvédi a munkássággal szemben, háborúban pedig képes a világ proletárjait egymással szembeállítani. Csak a sajtót kell kicsavarni a kapitalizmus kezéből, hogy lehetetlenné tegyük olyan edény feletti rendelkezését, melyben a kapitalizmus hivatalnokai, a diplomácia akkor kotyvaszt, amikor munkaadójának gazdasági érdekei megkívánják. Ki kell irtani azokat az újságokat, melyek még mindig a nemzetek közötti gyűlölködést hirdetik és azután az emberiség elé kell tartani a kipusztított sajtó fotográfiáját, hadd lássák annak a szabad sajtónak világcsalását, melyet a kapitalizmus prostituált. Nyilvánosságra kell hozni az újságok vagyonának eredetét, valamint a sajtókufárok névsorát, akik kivetkőzve minden emberi érzésből, jó pénzért az emberek százezreit a vágóhídra hurcolhatták. Minden gépfegyver és gránát okozta poklon keresztül meg kell valósítani az általános választójogot, hogy az egész proletariátus együttes politikai fellépése megkérdezze, kik azok, akiknek még mindig érdeke a háború, mert csak a népparlament lehet a becstelen és embertelen eszméket hirdető sajtónak cenzora. Fejleszteni és terjeszteni kell a szocialista sajtót, hogy megerősödve, kíméletlen háborút indíthassanak az imperialista kapitalista sajtó ellen. Figyeljük csak, ezt a világháborút egy új, méreteiben talán nagyobb háború váltja fel: az írásháború, mely az egész világ proletárjait csata.317