Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

Később Katz (1966) is módosítja álláspontját, és megjegyzi, hogy az adott mondat olvasatnélkülisége szükséges, de nem elégséges feltétele a szemantikailag anomalikus közlésnek. KF példái: (12) * 'He smells itchy.' 29 anomalikus, (13) 'We would think is queer if someone were to say that he smells itchy.' 3

0 nem anomalikus. E jelenséget azonban sem Chomsky, sem KF behatóbban nem elemzi. Két kérdés merül fel (10)- (13)-mal kapcsolatban: a) miért nem anomalikus az anomalikus tagmondatot vagy szókapcsolatot tartalmazó közlés? b) nem éppen anomalikus jellegénél fogva lehet-e valamilyen „szöveg mögötti", metaforikus értelme valamely stílusrétegben, valamilyen szituációban (12)-nek. (b)-hez lentebb visszatérek (III 1—4); (a)-val kapcsolatos véleményem: Valamely szókapcsolat vagy közlés azért anomalikus, mert tartalma szerint ellentétben van azon valóságrész természetével, amelyre vonatkozik, pontosabban az adott denotátum objektív természetével ellentétes ítéletet fejez ki; 'fájdalom' szó denotátuma nem anyagi tárgy, hanem érzet, tehát nincs súlya; '3 fontot nyom', mint ítélet ezért nem vonatkozhat e denotátumra. (Metaforikus közlés esetén persze más a helyzet.) Ez a közlés tehát anomalikus lesz, akár szövegösszefüggésben, akár izoláltan értelmezzük. Hogy a tágabb szövegösszefüggés, amelynek az adott közlés tagmondata, mégsem anomalikus, annak logikai oka van: a szemantikailag anomalikus közlésre vonatkozó logikai ítélet minősíti az adott rendellenességet, azaz megállapítja, hogy az adott ítélet értelmetlen vagy ellentmondásos. Grammatikailag az anomalikus ítélet ítélet jellege megszűnik, s az az általánosabb ítélet tárgya lesz. Ez történik (13) esetében. Hogy az anomalikus részítéletet tartalmazó szövegösszefüggés maga anomalikus lesz vagy sem, az az anomalikus ítéletre vonatkozó pozitív vagy negatív ítélettől, végső soron pedig attól függ, hogy ez a szövegösszefüggés mint közlés helyesen tükrözi-e a valóságot, vagy annak ellentmondó állítást fejez ki. (14) i>jc 'Azt állítani, hogy a fájdalom 3 fontot nyom, helyes' esetére gondolok szemben (13)-mal. Ez azt bizonyítja, hogy a jelentések és jelentéselemek (szemantikai jegyek) egymásra vonatkoztatása egyben ítéletek egymásra vonatkoztatását, egyiknek a másik általi minősítését is jelenti. A szemantikai helyesség tehát nemcsak nyelvi, hanem logikai kérdés is. McCawley (1968) azonban olyan példát is idéz, ahol a főmondat 2

0 if: 'X-nek viszketős szaga van.' so 'Furcsának tartanánk, ha valaki azt mondaná, hogy X-nek viszketős szaga van.' 18* 275