Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

II. és III. a szematika interpretatív jellegének újrafogalmazása, és azt jelenti: 1. A közlés szerkezeti felépítése tisztán grammatikai kategóriák függvénye; 2. A közlés elemei közti jelentéstani összefüggésnek, a közlés jelentéstani értelmezésének alapja kizárólag az alapsztemmában adott információ. II. és III. egyben tagadása annak, hogy a közlés grammatikai struktúrájának kialakításában bármilyen szemantikai információ szerepet játszik. IV-ben azt hangsúlyozza Katz, hogy a közlés hangtani megformálása (artikulációs megvalósítása) az előbbi három műveletre (a közlés szerkezeti vázának kialakítása, jelentéstani értelmezése, a felszíni struktúra kialakítása) épül, azok végrehajtása után indul meg. Ez azt jelenti, hogy a fonológiai komponensnek semmilyen szerepe nincs a közlés jelentéstani oldalának kialakításában. Ugyanezeket a gondolatokat találjuk szinte változatlan formában Katz egy közelmúltban megjelent másik művében is: „The underlying phrase markers in a syntactic description form the input to the semantic component, which assings to each a semantic interpretation; the superficial phrase marker in a syntactic description forms the input to phonological component, which assigns it a phonetic interpretation." 1

7 (Katz, 1971: 54. old.) I. és II. a beszédfolyamat mechanikus, komputer szemléletű modellje. A valóságos beszédtevékenység leírásaként csak akkor fogadható el, ha a beszédtevékenység pszichológiai vizsgálata e modellt igazolja. Erről részletesebben I 3-ban lesz szó. II., III. nem veszi figyelembe azokat az egyre nagyobb számban felszínre kerülő tényeket, amelyek azt bizonyítják, hogy egyes jelentéstani okok messzemenően meghatározzák a közlés grammatikai szerkezetét. A dolgozat II 1., 2., 4. részében több ilyen jelentéstani tény elemzésére kerül sor. IV-nek (amint láttuk) ellentmond az, hogy a nyelv szupraszegmentális eszközei (amelyeket pedig a fonológiai szinthez sorol a nyelvtudomány) fontos jelentéstények kifejezői. Ennek számos példáját idézi Chomsky (1971: 197—206^ old.). Nem változtatott Katz (1963) óta a szemantikai apparátus leírásán, sem pedig ezen apparátus működésének leírásán (szemantikai jegyek és ismérvek, szinonímia, homonímia; projekciós szabályok, szelekciós korlátozások). Holott ezen apparátus és működése tekintetében is vannak vitatható pontok. Katznál nincs szó például a képletes beszéd alkotásának vagy értelmezésének nyelvi mechanizmusáról. A szólások, közmondások sem szerepelnek vizsgálódási körében. Az utóbbi kérdésekhez a dolgozat II/2., III 1—5. részében szólok hozzá. Itt csupán két példát idézek annak illusztrálásaképpen, hogy KF-nek a szemantikai apparátusra vonatkozó eredeti tételei változtatás nélkül kerültek át Katz későbbi írásaiba. 1

7 „A szintaktikai szabályleírás szerint a mélyszerekezet a szemantikai komponens inputja, az utóbbi az előbbit szemantikailag értelmezi; e szintaktikai szabályleírásban a felszíni szerkezet a fonológiai komponens inputja; a fonológiai komponens pedig a felszíni szerkezetet fonetikailag interpretálja."