Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

mélyszerkezet és a felszíni szerkezet elvét, azt, hogy a közlésalkotás szabályai kizárólag formális szabályok és a szemantika e formális szabályokkal létrehozott szerkezeteket értelmezi, s a felszíni szerkezet semmilyen új jelentéselemet nem visz a közlésbe, hanem annak csupán a fonológiai komponens általi realizálása — e tételeket Katz változtatás nélkül fejtegeti és értelmezi az utóbbi években megjelent írásaiban is. Az alább idézendő passzusokból kiderül, hogy Katz eredeti tételeit ma is érvényesnek tartja. Indokolt tehát a kérdés: Alkalmazhatók-e e tételek a természetes nyelvre, milyen értelemben és milyen módosítással? A kérdés részletezése előtt ebben a fejezetben csak utalok annak 3 vonatkozására: a közlés jelentése és hangtani megformálása közti összefüggésre; a grammatikai szerkezet és a jelentéstartalom összefüggésére; végül pedig arra, hogy Katz szemantikai interpretatív apparátusa (projekciós szabályok, szelekciós korlátozások stb.) alkalmazható-e a természetes nyelv olyan jelentéstényeire, mint a képletes beszéd. A közlés fizikai (artikulációs) megvalósítása a fonológia tartományában történik. Katznál pedig a fonológiai komponens a szintaktikai szabályok közlésalkotó és a szemantikai szabályok közlésinterpretáló funkciója után lép működésbe, vagyis a fonológiai komponens a felszíni szerkezetet hozza létre, és ennélfogva nincs szerepe a jelentéstartalom felépítésében. Ez a nyelvi jelek szimbólum jellegéből következik, és általában igaz, de a közlés hangtani realizálása bizonyos esetekben és bizonyos értelemben nem közömbös a jelentés szempontjából. A hangutánzó szók esetén a jelentés és a hangjel között közvetlen kapcsolat van. A közlés jelentése és hangtani realizálása közti kapcsolatnak másik (az adott probléma szempontjából az előbbinél fontosabb) esete a téma-réma (topic-comment) és az emfatikus hangsúly összefüggése. A téma-réma (vagyis a közlésnek a jelhelyzetből ismert, illetve új információt tartalmazó elemének) kifejezésére a nyelv fonetikai (szupraszegmentális) eszközt használ: emfatikus hangsúlyt. Ez pedig inplicit jelentéselemek (előfeltételezettség) kifejezésére teszi képessé a nyelvet. A kérdés a Prágai Iskola képviselőinek elemzése alapján jól ismert. A jelenséget a magyar nyelv és más nyelvek vonatkozásában Dezső László (1967) tanulmányozta. Itt azért térek ki rá mégis, mert azon nyelvi tények közé tartozik, amelyek leírására Katz (1964)-ben módosított jelentéstana sem alkalmas. Chomsky (1971) számos olyan példát elemez, ahol a jelentés az emfatikus hangsúly függvénye. 'It isn't in his study that John writes poetry.' ahoi 'study' a közlésnek emfatikus hangsúllyal kiemelt eleme (comment), ezért a közlés inplicit jelentései: a) John verseket ír. b) John nem a dolgozószobájában írja a verseket. c) Valaki azt állította, hogy John a dolgozószobájában írja verseit. Katz és Postal a tagadó, kérdő stb. közlés és annak állító-kijelentőcselekvő megfelelője közti jelentéskülönbséget a két közlés mélyszerkezete közti különbség eredőjeként magyarázza. De egyazon állító-kijelentő.269