Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

„. . a great many of transformations (perhaps all) produce structures that are identical in meaning to the sentences out of which the transform was built. In such cases the semantic interpretation of the transformationally constructed sentences must be identical to the semantic interpretation(s) of the source sentencefs)."

1

3 (KF, 1965: 514. old.) (Kiemelés tőlem. — Sz. I.) KF példája: (5) 'The man eats cakes.'

1

4 repass ,Cakes are eaten by the man.' A generatív szemantikusok a passzív transzformációt idézik és használják fel egyéb tények mellett a kernel és a transzforma szemantikai jelentéskülönbségének bizonyítására. Gondolatmenetük elemzése előtt azonban az interpretatív elméleten belül kell szemügyre vennünk KF néhány tételét, szembesítenünk azokat egymással, illetve KF által is elemzett egyes nyelvi tényekkel. Mielőtt azonban az elmélet részletes elemzésébe kezdenénk, fel keli vetnünk a kérdést: időszerű-e Katz bírálata ma, hisz (KF, 1963) megjelenése óta Katz álláspontja némely kérdésben módosult. Ezért vázoljuk röviden az elmélet történetét, illetve Katznak az utóbbi időben megjelent írásai alapján vizsgáljuk meg, változtak-e alapvetően nézetei. Katz és Fodor már (1936)-ban, közvetlenül a fentebb idézett rész után (KF, 1965: 514—515. old.) kétségét fejezi ki az iránt, hogy minden transzforma esetén megoldható lenne a közlés szemantikai interpretációja az I. projekciós szabállyal. Mivel a nyelvi tények ellentmondanak Chomsky (1957) azon eredeti tételének, hogy a bázis kategoriális komponense kijelentő-állító-cselekvő szerkezeteket generál, és e szerkezetekre épül az állító-kijelentő-cselekvő kernel, amelyből nem-kötelező transzformációk útján a tagadó, kérdő, felszólító, passzív szerkezetű közléseket alkotunk az alapmondat jelentésének megváltoztatása nélkül, Katz és Postai (1964) a következőképpen módosította az elméletet: a bázis passzív, tagadó, kérdő, felszólító alapstruktúrákat is generál, és kötelező transzformációval ezekből származtatják a kérdő, tagadó, felszólító, paszszív mondatokat. Ez esetben az állító-jelentő-aktív és kérdő stb. szerkezetű megfelelője közti jelentéskülönbség már az alapsztemmában feltüntethető, illetve abból levezethető. A szerzők e kérdés elemzésének szánják (1964) egy teljes fejezetét. (1963)-hoz viszonyítva új lépés még a generalizált transzformációval származtatott közlések értelmezésének leírása, illetve a II. projekciós szabályok bevezetése. A nyelvleírás 3 egymástól elkülönített szintjét (szintaktikai komponens, illetve annak frázisstruktúra szabályai és transzformációs szabályai; a szemantikai interpretáció és fonetikai reprezentáció) és ezáltal a 1

3 „..sok transzformáció, talán mind, olyan mondato(ka)t hoz létre, amely (ek) jelentése azonos azon mondat (ok) jelentésével, amely (ek) bői a transzforma létrejött. Ilyen esetben a transzformációval létrehozott mondat szematikai interpretációja azonos a forrásmondat(ok) szemantikai interpretációjával." 1

4 'A férfi süteményt eszik.' .268