Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

introlingvisztikai és extralingvisztikai (kognitív) tények szerepe a közlések értelmezésében; az előfeltételezés (presupposition) mint jelentés-tényező; a jelentés néhány nyelvlogikai vonatkozása. A felsorolt tények vizsgálatához viszont ki kell térnünk — ha vázlatosan is — a vita kiindulópontja, az interpretatív szemantika releváns tételeire. I. Az interpretatív szemantika jogalma 1. Az elmélet keletkezése a 60-as évek elejére esik. Katz és Fodor (1963)

3, Katz és Postai (1964), Chomsky (1965)

4, Katz (1966) dolgozta ki a rendszert és alkalmazta a nyelv jelentéstani tényeinek elemzésére. [A vita gyökerei azonban Bloomfield (1933) munkásságáig nyúlnak vissza, aki a jelentést a nyelvészet vizsgálati körén kívül helyezte.] Az interpretatív szemantikusok azt hirdetik, hogy ők az adott nyelvet beszélők nyelvi kompetenciájának modellálását végzik. Ebből következik, hogy nem hagyhatják figyelmen kívül a jelentéstant (hisz a kompetenciának része a közlés jelentéstani értelmezése is), de a szemantikának másodlagos, interpretatív szerepet szánnak.

5 2. Mit és hogyan interpretál a szemantika. A kérdés a generatív-transzformációs grammatika sarkalatos tételeit érinti. Eszerint a grammatika bázisa a kategoriális komponens, amely a kategóriák és alkategóriák leírásán kívül újraírási szabályokat, azaz a mondat generálásának szabályait tartalmazza. Az újraírási szabályoknak a kategóriákra való alkalmazása hozza létre a közlés szintaktikai vázát, az elemek értelmi egymásra vonatkoztatását, e váz strukturális leírását: a preterminális láncot. A bázis 2. eleme a lexikon, amely a morfémák (szók és toldalékok) grammatikai és szemantikai jellemzését és a preterminális láncba való bevezetésének szabályait tartalmazza. A morfémáknak a preterminális sor megfelelő kategória szimbólummal jelölt helyére való bevezetése kötelező transzformáció. E transzformáció alakítja ki a közlés mélystruktúráját, hozza létre a terminális sort, az elemi mondatot, azaz az alany-állítmány(-tárgy) szerkezetű kijelentő-állító-aktív mondatot. A bázis kategoriális komponensének elemei, az alapvető szintaktikai és morfológiai fogalmak: 3 Az idézetek az 1965-ben (L. KF, 1965) újrakiadott tanulmányból származnak. 4 Az e műben lefektetett elveket nevezzük standard elméletnek. 5 Ez és KF egyéb tételei tulajdonképpen a strukturalista-disztribucionista P. Ziff (1960) tételeinek továbbfejlesztése. Ziff többször hangsúlyozza, hogy szemantikailag csak a grammatikailag helyes közlés interpretálható; a szemantikai interpretáció is Ziff disztribúciós jelentéselméletére vezethető vissza. Ziff azonban KF-nél jobban figyelembe veszi a nyelven kívüli tények szerepét a nyelvi tények elemzésében, amikor rámutat, hogy a közlés bizonyos nyelven kívüli feltételek figyelembevételével tanulmányozható. .262