Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

[10] A magyarban is általában — vagy talán minden esetben — a jelen idő a legtermészetesebb megfelelője a jövő időt (time) kifejező angol Present Continuous Tense-nek. [11] A jövő időre (time) utaló Present Perfect Tense-t magyarra általában jelen idővel fordítjuk, de fordíthatjuk múlt idővel is: We shall not go until we have finished it. Nem megyünk, amíg be nem fejezzük'be nem fejeztük. (Ez a mondatpár is jól példázza a 3. megjegyzésben mondottakat.) [12] A Future Perfect Tense-t néha múlt idővel fordítjuk: You will have heard the news. Bizonyára hallottad az újságot. (Ez a mondatpár is jól példázza a 3. megjegyzésben mondottakat.) [13] Az angol cselekvő állítmányú (Active Voice) mondat elöljárós tárgyának (Prepositional Object), illetve a szenvedő szerkezetben az elöljárós tárgyból lett alanynak a magyarban — a személyes névmások esetében — általában határozórag/névutó + birtokos személy jel felel meg. [14] Bizonyos esetekben a Direct/Indirect Object is fordítható határozórag/névutó + birtokos személy jel szerkezettel magyarra. [15] Az alábbiak a többesjellel ellátott főnévre is érvényesek. [16] Az angol jelöletlen főnevet magyarra főnév + -váj-vé szerkezettel is fordíthatjuk: They elected him king. Királlyá választották. [17] Az angol és a magyar igeidők problémáját tovább bonyolítja, hogy az angol kijelentő mód és a magyar feltételes és felszólító mód között is vannak öszszekötő szálak: If I were you. Ha neked lennék. I wish I had met him. Bárcsak találkoztam volna vele. It is time we went home. Ideje, hogy hazamenjünk. A nyelvoktatás gyakorlata szempontjából szinte teljesen közömbös, hogy a fenti angol igealakok a kötőmód (Subjunctive Mood) maradványai. THE CONTRASTIVE ANALYSIS OF SOME OF THE CONSTRUCTIONFUNCTION' UNITS OF ENGLISH AND HUNGARIAN BY DR. LÁSZLÓ BUDAI The present paper being the continuation of 'The Role of the Structures of Hungarian as a Native Language in English Language Teaching' issued in Volume XI (where constraint of space prevented the author from giving more examples of the contrastive data) has given a series of examples covering the numerous interference problems resulting from a misfit, formal and conceptual between the English language (L

2) and the mother tongue (L,), by superimposing some of the 'construction-function' units of English (articles, tenses, personal pronouns, unmarked nouns) upon those of Hungarian. The author concludes that there is no item-by-item correspondence between two languages. The contrastive study (both direct and indirect) of the target language and the mother tongue determines the main difficulties involved in learning the foreign language and does much to help design appropriate teaching materials, but it cannot and should not act directly upon presentation and habit-formation. The paper suggests that a foreign language should not be taught through the pupil's reason; to gain a competent mastery of English patterns is not a matter of analytical knowledge. Successful foreign-language learning requires that basic structural patterns should be made as highly automatic as possible. 17* 259