Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

ségszerűség, jellemének természetes megnyilvánulása, a legigazabb út a körülötte levő valóság megértéséhez. Vallomásaik nyíltságának oka, hogy ők a lírában saját létük kínzó kérdéseire keresték a választ. Kétségtelen, a líra mindig a legszuggesztívebb hangvétel, a leggyorsabb reagátor, s ezért az aktuális kérdéseknek is a legfrappánsabb szócsöve. S Jevtusenko lírája még ígyebben az volt. Éppen ebből fakadt sokrétű, változatos időszerűsége, amelyről az emberek érthetően különféleképpen vélekedtek. Valóban az ötvenes-hatvanas évek felfokozott életritmusa robbant a közönségben Jevtusenko műveinek olvasásakor. Az aktualitás döbbenetes varázsa, a féltve őrzött kérdések merész felszínredobása, szenvedélyes láztól fűtött őszinte szókimondás — ezek voltak Jevtusenko korai költészetének hatásrugói. Az évek múltával — fiatalos lendületéből jóformán semmit sem veszítve — a költő álláspontja még jobban megszilárdult, s költészetében a vezető helyet egyre inkább a politikai téma foglalta el. A társadalmi rendszerétől idegen és ellenséges vonások leleplezése, és ezzel párhuzamosan a forradalmi hagyományok iránti szeretet és rajongás az első időben még nem jelent meg Jevtusenkónál olyan konkrétan, mint később, amikor is költészetének jellemző vonásává vált. Első műveiben a forradalom hőseiről szólva, lényegében ritkán ment túl a legáltalánosabb romantikus elképzeléseken és a tradicionális jelzőkön, habár a Partizán sírok című verse már akkor is sokkal többet ígért. De ami azokat a költményeket illeti, amelyek a kétkulacsosokról, a konjunktúralovagokról, a demagógokról, a talpnyalókról és dogmatikusokról szóltak — helyenkénti elvontságuk ellenére is — nagy sikert arattak. Jevtusenko politikai lírájának alaptémája — az ötvenes-hatvanas évek fordulóján — kétségtelenül a torzulásokkal pettyezett múlt és a letisztult, helyesbített jelen elfogadható és szükséges folytonosságának lehetőség-útjai. A jelen szemével így fogalmazta gondolatait a híres Babij Jar című művében. Keserű szégyennel néznek majd vissza utódaink kiirtván minden hitványt, a furcsa korra melyben még a puszta tisztességet is bátorságnak hívták. (Garai Gábor fordítása) Egy másik oldalról így fakad belőle a vallomás a Bogyószedés című költeményében: Gondolkodjunk nagyságról és törpeségről, hadd éljünk mély s nem bármily életet, A nagyszerű sosem csalásra épül, de emberei csalni képesek. Ne úgy éljünk, ahogyan épp a szél fúj . . . (Garai Gábor fordítása) .218