Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

A költészet nem békés katedrális, küzdelem az, hol nincs kegyelem. Telistele van titkos hadicsellel. — S ha küzdelem, hát legyen küzdelem! A költő harcos: jogos minden tette, ha igazságért tűzbe-füstbe megy. (Tellér Gyula fordítása) Jevtusenko belevetette magát az élet és a művészet megújhodásáért vívott harcba. Amikor a XX. kongresszus napjaiban megjelent a „Nemzedékem színe-virága" című verse, sokan úgy fogadták, mint szokásos költői deklarációt, amelyből sem előbb, sem utóbb nem volt hiány. De most visszapillantva, el kell ismerni, hogy Jevtusenkónak joga volt ilyen sorokhoz: Éljen a bátrak haragja! Éljen az új diadal! Induljunk együtt támadásra, ne rám pazarold a dühöd. Nemzedékem színe-virága, hadd legyek én a te kürtösöd! (Orbán Ottó fordítása) A megújhodás folyamata olykor lassúnak tűnt a költő számára. A fiatal poétát felháborította az itt-ott tapasztalható tétovaság és lassúság, s ez lírájában olykor szélsőségekhez vezetett. Néha a felszálló por eltakarta a szeme elől a horizontot. Fiatalkori versei közül kiemelkedik a Hogy, hogynem érzem című, amely feltétlen őszinteségével, a jövő kérdésének határozott felvetésével igen népszerűvé tette Jevtusenkót az ifjúság körében. így ír: Ó kortársam, igaz barátom! Sorsod rejti a sorsomat. Legyünk őszinték s nyavalyánkról mondjunk hát végre igazat! Minden bajunkat elkiáltva, hogy hallja más, halljuk magunk: hogyan nem tudunk élni már ma, és élni hogyan akarunk. (Orbán Ottó fordítása) .215