Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)
1946. november 25-én a Szövetséges Ellenőrző Bizottság kérése alapján, az egyetem állásából felmentette, majd négy év után, 1950. február 10-én a közoktatásügyi miniszter végleg nyudíjazta. Az ELTE Bölcsészettudományi Karának dékánjához írott levelében (1957. február 28.) nyugdíjaztatásának körülményeiről a következőket írta: „Ismeretlen besúgó azzal vádolt meg a szovjet képviselet előtt, hogy előadásaim alatt «ócsároltam a szovjet irodalmat, a szovjet államot és annak vezetőit». A vád teljesen alaptalan volt, amit az elrendelt és lefolytatott fegyelmi vizsgálat is igazolt, mégis nyugdíjaztak. Hallgatóim egy alkalommal arra kértek, hogy ismertessem a szovjet irodalompolitikát. Megkerestem a Lityeraturnaja Gazeta 1946. szept. 21-i számát, s felolvastam Zsdánov vonatkozó fejtegetéseit, s ezt a megjegyzést fűztem hozzá: «Valószínű, hogy nagyon kevés olyan író akad, aki remekműveket fog tudni alkotni, ha nem választhatja meg szabadon műve tárgyát és ábrázolási módját». Az előttem ismeretlen besúgó valószínűleg ebből a megjegyzésből agyalta ki vádját. Megjegyzem, hogy a moszkvai XX. pártkongresszuson Solohov élesen bírálta és elítélte a Zsdánov-féle irodalompolitikát és a kongresszus tagjai egyhangúlag helyeselték szavait." 1948-ban jelent meg utolsó fordítása — Lev Tolsztoj Kozákok [58] című regénye, amelynek egyes részeit 1927 és 1930 között már publikálta (vö. [50, 51]). Itt is sikerült visszaadni Tolsztoj stílusának jellegzetességeit annak ellenére, hogy ezt a fordítást is elnagyoltnak és elsietettnek érezte. Életének hátra levő része családja körében telt el, s kisebb-nagyobb alkalmi megbízatásokat végzett. A szovjet népek irodalmának magyar bibliográfiája 1944-ig [59] című kiadvány szerzői megemlékeznek arról, hogy „Bonkáló Sándor az ukrán nyelvű címek felkutatásánál és ellenőrzésénél. . . nyújtott értékes segítséget". Ez volt utolsó munkája. 1959. november 3-án hunyt el Budapesten. * E néhány oldalas ismertetésben, úgy érezzük, nem térhettünk ki Bonkáló Sándor pályájának minden egyes mozzanatára. Nem értékelhettük munkásságát, csupán egyes művek kapcsán tettünk megjegyzéseket. Az összefoglaló reális képhez még több összefüggés és körülmény megvilágítása szükséges. JEGYZETEK [1] Rejtő István: Az orosz irodalom fogadtatása Magyarországon. Irodalomtörténeti Füzetek 21. sz. Akadémiai Kiadó, Bp., 1958. 102. [2] Lengyel Béla: Szovjet irodalom Magyarországon 1919—1944. Akadémiai Kiadó, Bp., 1964. 21—22, 25, 26—27, 43—46, 53, 60—61, 66—67, 98—99, 236, 238, 241. [3] Tanulmányok a magyar—orosz irodalmi kapcsolatok köréből. Akadémiai Kiadó, Bp., 1961. I. 84, II. 17, 23, 335, 360—362, 452, 455, III. 208, 262, 265, 269. [4] Bihari József: Состояние и задачи русистики в Венгрии. Főiskolai Ruszisztikai Napok (Szeged, 1973. okt. 29—30.) Az előadások tézisei: Szeged, 1973. 10. .207