Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

írógépén egyidejűleg a kéziratot készítette. Ezt a munkáját szerette leg­kevésbé. Űgy érezte, hogy elsietett, gyors munka, így nem méltó Tolsztoj nevéhez. Állításának éppen az ellenkezője igaz. Ha gyorsan is készült a fordítás, nagy műgond érződik rajta, s minden sorából Tolsztoj szeretete sugárzik, ugyanúgy, mint az orosz író egyéb műveinek fordításából is: [50], [51], [52], [53], [54]. Bonkáló Sándor a 30-as években az Alkotmány utcai kereskedelmi akadémián és a Vas utcai kereskedelmi iskolában orosz nyelvű levelezést tanított. Közben évenként egy-két alkalommal, az orosz irodalom évfor­dulóiról néhány perces felolvasást tartott a rádióban. Bonkáló vitatkozó, harcias beállítottsága fokozatosan megváltozott, már nem hangoztatta olyan bátran nézeteit, mint korábban. A 30-as évek­ből is ismert ugyan néhány tanulmánya [55], [56], [57], de a burzsoá kriti­ka szelleme az ekkor írt cikkeinek összességére kevésbé hat ki. Amíg pél­dául az 1920-ban kiadott A magyar rutének című könyvét „Magyaror­szág területi épségének védelme" jellemzi, az 1935-ben megjelent A kár­pátukrajnai rutén irodalom és művelődés csak közvetve tartalmaz irre­denta nézeteket. Megalkuvásának több oka lehetett. Egyrészt erre az időre esett két fiának érettségi, majd egyetemi felvételi vizsgája, így több időt töltött családja körében, másrészt az egyre erősödő fasizmus miatt félt, hogy is­mét megbélyegzik. 1939 és 1944 között az Országos Központi Hitelszövetkezet rutén nyelvű lapját (Druzsesztvo — Szövetkezés) szerkesztette. A 40-es években figyelme a szovjet irodalom felé fordult. Sajnos, csak nagyon ritkán sikerült a Pravda vagy a Lityeraturnaja Gazeta egy­egy számát megszereznie. így a szovjet irodalomról nem kaphatott reális képet. A felszabadulást követő hónapok a nyugtalan várakozás jegyében teltek el, míg 1945. november 1-én a vallás- és közoktatásügyi miniszter a budapesti tudományegyetem ukrán nyelv- és irodalom tanszékére ny. r. tanárrá nevezte ki. Űjabb lehetőségek nyíltak az immár 65 éves ősz tu­dós előtt — pótolni mindazokat az ismereteket, amelyektől a Horthy-kor­szak megfosztotta. A lehetőség azonban kihasználatlanul maradt, amely agg kora, a fehérterror, majd a fasizmus éveiben „szerzett" világnézeti korlátai miatt teljesen érthető. Bonkáló az egyetemen óorosz irodalmat adott elő, mert úgy érezte, hogy az újabb orosz irodalmat nem ismeri eléggé, nem tudott lépést tar­tani fejlődésével. Előadásainak visszatérő témája volt az irodalom irányí­tottsága és az abszolút írói szabadság érvényesülése. Ellentmondásainak béklyóitól nem tudott megszabadulni. Minden újat nyugati, dekadens ha­tásnak nyilvánított. Értékmércéjén így lett Majakovszkij is dekadens, ugyanakkor, mivel személyesen is találkozott vele, barátainak lelkesen me­sélt róla. Igyekezett alkalmazkodni az új társadalmi rendhez, ezt azonban passzív módon akarta elérni: kevesebbet olvasott, így ritkábban nyilvá­nított véleményt. .206

Next

/
Thumbnails
Contents