Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

az ellenforradalmi rendszer üldözte halálra, s utána támadást indított tanítványa ellen is. Az egyetem igazoló bizottsága Bonkálót „igazoltnak" nyilvánította ugyan, a fokozódó intrikák miatt azonban mégis úgy látta jónak, ha bebizonyítja a rendszerhez való „hűségét". Feltehetőleg ilyen „ösztönző" hatására született meg legreakciósabb műve, Az ukrán mozgalom története 1917—1922. [22]. Nem volt történész. Eddigi igényes munkái alapján nehéz elképzelni, hogy saját elhatározásából — kritikátlanul — nyúlt történelmi témához. Könyvének egyetlen értéke az adatok megbízhatóságában van, következtetései azonban — nyilván a „történelemfestés" miatt — abszurdak, logikátlanok. Ha ezt a munkáját összevetjük Az orosz irodalom történetével [23], a következtetések logikája szempontjából pozitív irányú „fejlődést" tapasztalunk. A fejlődés azonban látszólagos, ti. ez utóbbi, 1926-ban megjelent könyve, az egyetemi évek alatt felolvasott előadások anyagát tartalmazza, s így annak egy része párhuzamosan született „Az ukrán mozgalom történeté"-vel. Két azonos időben megírt munka — ellentétes felfogásban! Furcsa, s ugyanakkor figyelemre méltó kettősség a további kutatások szempontjából. Az orosz irodalom történetében Bonkáló, az új orosz irodalom tárgyalása során, említést tesz Kljujev, Jeszenyin, Zoscsenko, Pilnyak, Ivanov, Leonov, Fegyin, Szejfullina, Ehrenburg, Szerajimovics munkáiról [24], majd helyesen jegyzi meg, hogy van még „több más, nagy reményekre jogosító ifjú író, akikről azonban még korai volna véleményt mondani [25]". Helyesen látja, hogy a valódi orosz irodalom, az új társadalmi rend talaján Oroszországban fejlődött tovább, s ugyanakkor megsemmisítő bírálatot mond a fehéremigráns irodalomról [26]. Bonkáló műve nagy hiányt pótolt. (Vö.: Móricz Zsigmond: „Egyelőre Puskin árnyékában él a magyar irodalom [27].") A két szerény kötetben Bonkáló nemcsak az irodalom történetét rajzolja meg, hanem részletes és sokoldalú keresztmetszetet ad az egyes korok és az orosz élet kapcsolatáról, a vallási, társadalmi, politikai viszonyokról, az orosz szokásokról, s így irodalomtörténete művelődéstörténeti képpé szélesedik. A legrégibb korról szólva, szemléletesen mutatja be az orosz nép vallásának ősi pogány elemeit, s a későbbi írók munkáinak elemzésekor is lépten-nyomon utal az ősi, népies elemek felhasználására [28]. Könyvének egyik legnagyobb érdeme, hogy Magyarországon elsőként vallja a régi és az új orosz irodalom szoros, elválaszthatatlan kapcsolatát [29]. Bonkáló könyve az adott korban jó kalauz volt az orosz irodalom tanulmányozásához, mert az orosz irodalomtörténet jeles feldolgozása [30]. Nem véletlenül reagált művére igen pozitívan a korabeli kritika is: [31], [32], [33]. „Bonkáló munkáját és anyagát elsősorban az adatok külön is kivizsgált megbízhatósága teszi érdekessé. Empirikus irodalomtörténet-író, akit szkeptikus attitude csábít a legapróbb ténymozaikhoz is és ez adja meg biztonságát, ez alapozza meg fölényét olyan megállapításoknál is, amelyekkel egyébként nem tudunk egyetérteni [34]." így nem érthetünk .204