Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

A 3. fejezet Lermontov kézírásával és sajátkezű rajzával replő személyes találkozását akarta előkészíteni, hogy a véletlen szerepét csökkentse. Ez sikertelenül valósult meg. Más kérdés, hogy a jellemfejlődés során kaphatna mindez fontos funkciót is, és így mint előlegezést lehetne felfogni a dialógusban elhangzó szavakat. De ezt a feltételezést nemcsak Pecsorin jelleme, pszichikai alkata, emocionális tulajdonságai, de a Lermontov-hősök sem igazolják. Különösen ellentmond a Korunk hősének Pecsorinja, akinek előzményeként, alakmásaként is felfoghatjuk. Lermontovot nemcsak ebben a töredékben, de más verses és prózai alkotásaiban is rendkívül érdeklik a hősök jellemét, pszichikai sajátosságait meghatározó tényezők. Azért is elemzi részletesen a hősök életének előtörténetét, származásukat, életútjukat. Az olvasó megismerheti Pecsorin, Kraszinszkij, Nyegurova, Véra, Ligovszkoj herceg életútjának fontosabb mozzanatait. Egy dialógust megelőző írói kommentárból idézünk: „Hogy könynyebb legyen kitalálni, miről kegyeskedett Lizavéta Nyikolajevna gondolkodni, köteles vagyok, a legnagyobb sajnálatomra, elmondani önöknek élete néhány részletét, annál is inkább, mert azok a következő történetek magyarázatára szükségesek." Az írói fogásként alkalmazott kommentárból kiderül, hogy — bizonyára az önéletrajzi mozzanatok időbeli közelsége miatt is — nem sikerült az írónak a realista ábrázoláshoz szükséges objektivitást, távolságtartást megvalósítania. De megtudjuk azt is, hogy tudatosan vonja be a jellemábrázolásba a hősök előtörténetét. Különösen vonzódik az író az öntudatraébredés, a külvilággal való első tudatos találkozás stádiumában levő hősökhöz. Ez a korszak, hőseinek életkorát tekintve, nála 16-tól 20 éves korig tart. Ez a tudományos lélektannal is nagyrészt egyező felfogás minden bizonnyal az élettapasztalatból .185