Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

1. Passzív nyújtógyakorlatok. Ide azok a gyakorlatok tartoznak, amelyeknél az elmozdulást nem az izmok munkája, hanem más külső erők idézik elő. Ilyenek a különböző kényszerhelyzetek, pl. gátülés vagy társas gyakorlatoknál maga a társ. 2. Aktív nyújtógyakorlatok. Ezeknél maga az izomműködés hozza létre az elmozdulást. A passzív nyújtógyakorlatok alkalmazásánál az esetleges sérülés elkerülése érdekében nagyon óvatosnak kell lenni. A gyakorlatok végrehajtása legyen lassú és ne okozzon különösebben kellemetlen érzést a gyerekekben. Az aktív nyújtógyakorlatokat lendületesség jellemzi. Legyen a mozgásnak nagy amplitúdója, közelítse meg az ízület mozgáslehetőségeinek határait. Függetlenül attól, hogy a gyakorlatok felhasználása során milyen eljárásokat alkalmazunk, feltétlen szem előtt kell tartanunk, hogy az alkalomszerű, rendszertelen gyakorlás nem vált ki megfelelő alkalmazkodást. Rendszeres és folyamatos munkára van szükség ahhoz, hogy valóban eredményt, éspedig tartós eredményt érjünk el. Bármilyen képesség, ha nem foglalkozunk vele, ahelyett hogy fejlődne, megkopik, csökken színvonala. Olyan ez, mint a hosszabb időn át gipszkötésben tartott végtag, amelynek izomzata sokszor teljesen legyengül, elsatnyul és utána csak hosszú és türelmes gyakorlatozással nyeri vissza előző színvonalát. A képességfejlesztés tekintetében is ügyelni kell tehát, hogy a fejlesztés során minden képességgel foglalkozzunk. Ez természetesen nem zárja ki annak lehetőségét, hogy azzal, amelyik aránytalanul alacsonyabb szinten van, ne foglalkozzunk többet. Munkánk során, amint azt már említettem is, nem lehet eléggé hangsúlyozni, a gyerekek egészségét kell szem előtt tartani. Ez mindennél fontosabb. Kezünkben van egy csodálatos eszköz, a testnevelés, amellyel ha meggondoltan bánunk, elősegítjük a felnövekvő nemzedék egészséges, harmonikus fejlődését. Ebben a korban nem is lehet más célunk. A későbbiek során, ha sikerül megszerettetni tanítványainkkal a testnevelést, úgyis megtalálják a lehetőségét, hogy valamelyik sportágban tovább fejlődjenek, de ha csak a mozgás utáni vágyat sikerült is elpalántálni bennük, munkánk már elérte célját. Összefoglalás, következtetések. A gyermeki szervezetben fejlődése során jelentős változások figyelhetők meg. 6—10 éves korban ezek a változások eléggé szembetűnőek. A testnevelésnek ebben a korban éppen ebből kifolyólag elsősorban az a feladata, hogy ezeket a változásokat az egészséges fejlődés érdekében elősegítse és hasznosan befolyásolja. Nem lehet kétséges, hogy a testnevelés a maga sajátos eszközeivel nagymértékben hozzájárul a sokoldalú, harmonikus fejlődéshez. Ehhez azonban szükséges, hogy a korosztály sajátosságainak megfelelő gyakorlatok és eljárások alkalmazásával elősegítsük a gyerekekben meglevő alapvető testi képességek kibontakozását, kifejlődését. 119