Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

nevelési munkában, de fokozatosan be kell illeszteni a célirányos feladatokat is. A gyermeki képzeletet foglalkoztató és érzelemre ható játékok alkalmazása azonban a továbbiakban sem nélkülözhető. Már ebben az időszakban olyan feladatokat is adhatunk a gyerekeknek, amelyekre a megoldást önmaguknak kell megtalálniuk. A foglalkozásokon feltétlen tartsuk szem előtt a sokoldalú ráhatás elvét. Amint az életkori sajátosságok vázlatos ismertetéséből is kitűnik, 9—10 éves korra a gyerekek olyan fejlettségi szintet érnek el, amely sportpedagógiai szempontból igen kedvező. Kialakulnak a mozgástanulás kedvező feltételei, szívesen és könnyen tanulják meg az új mozgásokat, ugyanakkor terhelhetőségük is jelentősen megnő. Mozgásvágyuk továbbra is nagy, azonban már nem annyira szertelen. Egyre inkább kialakul a versenyszellem, szeretnek valamiben kitűnni. Teljesítményüket igyekeznek másokéval összehasonlítani. A testnevelőnek itt nagyon ébernek kell lennie, nehogy túlterheljék magukat a gyerekek. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ne legyen megfelelő terhelés, hiszen eredményt csak az érdekes, sokoldalú ráhatást és megfelelő terhelést biztosító testnevelés eredményezhet. Ezek után vegyük sorba az előbbiekben felsorolt testi képességeket és vizsgáljuk meg azt a mozgásanyagot és azok alkalmazásának módszereit, amelyek az adott korban elősegítik a képességek kifejlesztését, a gyermek harmonikus fejlődését. Amikor 6—10 éves gyermekek erőfejlesztéséről beszélünk, természetesen senki sem gondolhat az izomerő egyik vagy másik hatásformájának intenzív fejlesztésére. Itt elsősorban egy általános, főleg a tartó-, vagy vázizomzat erősítéséről lehet szó. Tehát egy általános kondicionális állapot kialakítása a cél. Alapvető követelmény a sokoldalú ráhatás. A cél megvalósításához a gyakorlatok egész sora áll rendelkezésünkre. Erősítő minden olyan gyakorlat, amely megfelelő izomfeszüléssel jár. Ezek a gyakorlatok lehetnek: 1. Szer nélkül végzett, egyszerű és összetett gyakorlatok, az egyes testrészek vagy az egész test ellenállásának legyőzésével. Ide soroljuk a különféle — emeléseket és leengedéseket, — izomfeszüléssel járó hajlításokat, — futásokat térdemeléssel, — szökdeléseket, felugrásokat, — kúszásokat stb. 2. Különböző kéziszerekkel végzett gyakorlatok — egyszerű kötélgyakorlatok, — labdagyakorlatok, — botgyakorlatok. 3. Tömött labdával végzett dobásgyakorlatok (1—2 kg). 4. Társasgyakorlatok — húzások, tolások, — emelések, hordások. 114