Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1973. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 11)

Dr. Nagy József (szerkesztő)—Friedrichné dr. Kovács Irén—dr. Nagy Andor— Rátkai István—Somos János—Szabó Endre—dr. Szűcs László: Az általános iskolai tanárképzés 25 éve az egri Tanárképző Főiskolán

nak mutatkozó Lyceum mindinkább szűkösnek bizonyult. Először a hallgatók pedagógiai gyakorlatát sikerült egészségesebben megoldani azáltal, hogy mint gyakorló általános iskolákat, 1950-ben a főiskolához kapcsolták a város I. és II. sz. általános iskoláit. A hallgatók elhelyezése is javult, mert a Lenin úton még egy harmadik, kb. 40 fős kollégiumot is a főiskolához csatoltak. Ezekre az újabb objektumokra szükség is volt, hiszen a kezdeti 110-es hallgatói létszám az öO-es évek elején rendkívül gyors ütemben 700 fölé emelkedett. Mindezzel párhuzamosan nőtt a főiskolai oktatók létszáma, a több és több tanterem, szemináriumi helyiség és laboratórium iránti igény is. A főiskola akkori vezetőinek a gondjait csak növelte, hogy szinte valamennyi épületünk rendkívül rossz állapotban volt. A háborús évek alatt és azt követően az ország újjáépítésének időszakában elmaradtak az épületek karbantartási, tatarozási munkái, amely mulasztások, főképpen a főiskola épületében igen súlyossá váltak. Intézményünk zsúfoltságát valamelyest enyhítette főhatóságunknak — számunkra nem éppen örvendetes — intézkedése, amely 1954-ben megszüntette Egerben a testnevelés, kémia, ének-zene szakos tanárképzést és amely intézkedés a hallgatói létszámot is csökkentette. Ekkor adta vissza főiskolánk a városnak az egyik (I. sz.) gyakorló általános iskoláját is. Határozat született viszont a főiskola központi épületének rekonstrukciójára, amely 1956-ban a külső homlokzat felújításával meg is kezdődött. 1956 után, ahogyan stabilizálódott a tanárképzés helyzete Egerben, úgy évről évre sikereket értünk el az objektív helyzetünk javításában is. A megújulásból és a fejlődésből fakadóan gondjaink azonban nem egyszer a végsőkig fokozódtak. Az 1959—60-as tanévben megkezdődött a képzés az ének-zene, testnevelés és a kémia szakokon is. Két teljesen új tanszék, a műszaki és a mezőgazdasági tanszék is életteret követelt magának. Az ismét növekvő hallgatói létszám és a tanszék számának szaporodása felvetette új objektumok építésének a gondolatát. Főhatóságunk elsőnek egy 300 fős új kollégium program-tervét fogadta el, majd 4964. januárjában jóváhagyta egy természettudományi épület és a központi étterem építését is. Ez utóbbival egyidejűleg kértünk engedélyt a központi épületünk belsejének teljes rekonstrukciójára és a központi fűtés beépítésére. A gondolatok és tervek megvalósulásáig azonban hosszú, nehéz éveket éltünk át. Azok, akik főiskolánkon dolgoztak és tanultak, tudják, hogy mit jelentett az „állványerdő" a torony körül, vagy a födémcsere, az épület víz-, csatorna-, villanyhálózatának cseréje, a központi fűtés szerelése és a tantermek újjáépítése. Mindez úgy történt, hogy emiatt egy napot sem szünetelt az oktatás. Az 1967—68. tanévtől kezdve az épületeinket tekintve gyökeres változás ment végbe főiskolánkon: — 1967. november 1-én Miklósvári Sándor, a Pedagógusképző Osztály vezetője ünnepélyes keretek között átadta az új 309 férőhelyes, 2 ágyas szobákból álló kollégiumot, amely korszerű elhelyezést biztosít hallgatóink számára; — 1968. április 4-én megnyitottuk a Leányka úton mezőgazdasági tanszékünk épületének kapuit; 80