Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1973. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 11)

Dr. Nagy József (szerkesztő)—Friedrichné dr. Kovács Irén—dr. Nagy Andor— Rátkai István—Somos János—Szabó Endre—dr. Szűcs László: Az általános iskolai tanárképzés 25 éve az egri Tanárképző Főiskolán

Németh Tibor (1970), dr. Nagy Sándor, dr. Mák Mihály és dr. Sárik Tibor (1971), dr. Szűcs László, dr. Juhász Lajos, dr. Bessenyei János, dr. Jakab Albert, dr. Rados Mihály (1972), dr. Budai László és dr. Gál István (1973). Igen szépen alakult e szempontból a történelem, a növénytani, a kémiai, a nyelvészeti és a matematikai tanszékek oktatógárdájának helyzete. Jelenleg is nagy az alkotókedv és ezzel párosultan mind több a kandidátusi és doktori cím várományos oktató főiskolánkon. Főiskolánk két évtizedes tudományos életének sikerét és termékeny talaját bizonyítja az a tény is, hogy korábbi tanszékvezetői karának ma már számos tagja több jó hírű egyetemünk elismert professzora és tudományágának kiváló művelője lett: dr. Balázs Béla (Marx K. KTE), dr. Both György (DOTE), dr. Hortobágyi Tibor (GATE), dr. Némedi Lajos, dr. Rapcsák András, fdr. Papp István, dr. Vargha Zoltán (KLTE) és dr. Szántó Imre (JATE). Tudományos tevékenységünk sok pozitív vonása mellett meg kell említenünk, hogy található sallang is e terület 25 éves történetében. Jó néhány az öncélú dolgozat, érezhető azok számszerűségére történő mindenáron való törekvés. Egyes dolgozatok nagyrészt citátumokból állnak, öszsze, melyekben az alkotás, a tudós véleményalkotás íze nem érződik igázás. Sorolhatnánk tovább is a javítandókat, amiket mindnyájan érzünk és tudományos életünk következő szakaszában remélhetően pozitív irányba változtatunk rajtuk. Nem lenne hű a több mint két évtized vizsgálata, ha nem kapna helyet e rövid fejtegetésben hallgatóságunk egyrészének alapvetően kezdő tudományos elindulása. A szaktanszékekhez kötött hallgatói tudományos tevékenység első lépéseinek kipróbált jó kerete a tudományos diákkör. Főiskolánk életének már az első évtizedében is találunk elszórt törekvéseket a tanszékek mellett működő hallgatók vagy hallgatói csoportok tudományos tevékenységbe történő bevonására. Különösen az első években (1950—1955) eléggé elterjedt volt a demonstrátori rendszer vagy annak egy tágabb, egyszerűbb értelmezése. Adataink szerint 1951—53 között 9 tanszék, tanszékenként 2—3 hallgatóval épített ki demonstrátori kapcsolatot, akik legtöbbször a tanszékvezető tudományos munkájában segédkeztek egy egész kis részterületen, vagy egyszerűen „szellemi mindenesei" voltak az adott tanszéknek. Itt töltötték minden maradék szabad idejüket, olvastak, tanultak, kísérletezgettek, örömmel kutatva az egyre izmosodó tanszéki könyvtárakban. Mivel legtöbbször alsóbb évfolyamoknál oktatási tevékenységet is kifejtettek (szeminárium és gyakorlatvezetés), megismerték a tanszéki életet, ezért nagy részük végzés után az illető tanszék gyakornoka, majd tanársegéde lett. A jelenlegi főiskolai oktatókarban 11 olyan tanár működik, aki hallgatókori sikeres kezdő tudományos lépésének köszönheti, hogy az anyaintézmény tanára lehet. Az ötvenes évek második felében a főiskola néhány éves forrongó, nehéz gondjai nagyrészt elfelejttették velünk e módszer további alkalmazását. Csak a hatvanas évek elején, jórészt központi (MM és KISZ) felhívásra kezdtük igen erőteljesen kiépíteni a hallgatói tudományos sejte70