Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1973. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 11)

Dr. Nagy József (szerkesztő)—Friedrichné dr. Kovács Irén—dr. Nagy Andor— Rátkai István—Somos János—Szabó Endre—dr. Szűcs László: Az általános iskolai tanárképzés 25 éve az egri Tanárképző Főiskolán

jó néhány főiskolai oktatónk a tudományos kutatás szintjén foglalkozik az általános iskolai oktatás néhány igen égető kérdésével. (Programozás, anyanyelvtanítás, matematikaoktatás korszerűsítése, szakkörök, ifjúsági irodalom, audio-vizuális oktatás, műelemzés stb.). Doktori értekezések sora született meg e témák sikeres kidolgozásával (dr. Nagy Andor, dr. Köves József, dr. Király Gyula, dr. Kovács Vendel, dr. Béky Lóránd, dr. Sárik Tibor, dr. Jakab Albert, dr. Rados Mihály és dr. Budai László), bizonyítva a pedagógiai és metodikai intenzív kutatások felismert szükségességét és eredményesen járható útját. A felmérések azt bizonyítják, hogy a főiskola 137 tagú oktató testületéből 66 oktató foglalkozik jelenleg pedagógiai-metodikai jellegű kutatásokkal, mintegy 50—60 témán dolgozva. Ez a tevékenység ma már nem véletlen, hisz a jelenleg oktató főiskolai testület 80 százaléka általános vagy középiskolában kezdte pályafutását, s fiatalon magába szívta a pálya szeretetét, a pedagógusgondolkodást, a jó módszerek kutatásának szükségességét és megbecsülését. Mindössze 17 olyan oktatónk működik jelenleg, aki tevékenységét közvetlenül a felsőoktatásban kezdte vagy kutatóintézetben dolgozott. Szerencsés lenne, ha neveléstudományi tanszékünk oktatói még erőteljesebben publikálnák e kutatási terület halmozódó eredményeit. Kezdettől fogva azt a nézetet vallottuk, hogy csakis az élettel való szoros kapcsolat mentheti meg a vidéken folyó kutatást az elszigetelődéstől, a fejlődés sodrából való kiesés veszélyétől. Tanszékeink erejükhöz mérten igyekeztek kapcsolatot tartani a mával nemcsak módszer, hanem tematika vonalán is. Ezért kutatták oktatóink 1950—60. között a pedagógiai témák mellett a következő területeket: a megyei munkásmozgalom, az 1552. évi egri várostrom, a háború előtti fizikaoktatás, a heterózis kukorica, a halastavak mikrobiológiája, Eger környéki klímavizsgálat, gyógyvíz-hidrológia stb. A fenti példákkal már egy másik kérdés is felvetődik, ti. a főiskolán folyó tudományos munka helyi jellege, megyei és városi színezete. Tanszékeink szinte az első években (1949—54) felkutatták a helyi témákat, hogy eredményeikkel a főiskola szervesen és sajátos funkciójának megfelelően illeszkedjék szűkebb hazája életébe. A történészek a megye és város honvédő és szabadságharcos hagyományainak feltárásával, Eger városának a klérussal folytatott harca megvilágításával segítettek. Irodalmárok, nyelvészek, tudománytörténészek szintén meglelték a maguk munkaterületét. Az orosz tanszék az egri szerbség történetét írta meg. A Bükk gazdag alkalmat jelentett a kőzettani, a földrajzi és a biológiai kutatások számára. A művésztanárok pedig csodálatos környékbeli tájakat varázsoltak festővásznaikra. Ezt a sort ma is joggal folytathatnánk, megtetézve azzal is, hogy van olyan oktatónk, aki megyei téma színvonalas feldolgozásával tudományos fokozatot szerzett (dr. Nagy József: ,,A szocializmus építése Heves megyében", 1971). A helyi jelleg azonban nemcsak előnyt, hanem veszélyt is rejthet magában, esetleg a szűk látókörű provincializmus veszélyét. Ezért voltak fontosak mindig kapcsolataink az országos központokkal és vidéki egyetemi bázisokkal (Budapest, Debrecen, Miskolc). A helyi jellegű témák 5* 67