Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1973. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 11)

III. Tanulmányok a Természettudományok köréböl - Ján Salaj: Vtacie synuzie intravilánu juznych svahoch Krupinskej vrchoviny A Krupinai-hegység beiső déli lejtőinek madárközösségei

Madárközösségek a Krupinai hegyvidék déli lejtőinek belterületén JÁN SALAJ A cikk írója összefoglalja ornitológiai megfigyeléseinek eredményeit. Feljegyezte a létező biocenózisokat, s ezeket madarak példáján, madárcsoportok által jellemezte. Felhívja a figyelmet némely madárfajok alkalmazkodóképességére, melyek az erdő átmeneti zónáján keresztül emberi lakótelepek közelségébe kerülnek. Ennek az áthatásnak külön tudományos és gazdasági jelentősége van. 1968—1969-ben megfigyeléseket végzett három helyen felállított csalogató madárházacskákkal. Ennek a kísérletnek eredményei az 1. számú táblán láthatók. Az ornitocenózusok mindkét alapbiotópus részére az 1. és 2. sz. diagramon vannak feltüntetve. A fészkelő, telelő, migráló és a frekventáns madarak abszolút számokban és összegekben vannak kifejezve. A legstabilabb az emberi települések biotópusa, melyben egyes fajok kizárólag itt fészkelnek (sehol másutt). Ezen biotópus keretében veti fel a cikkíró a fecskék problémájának megfejtését, azok elterjedését és fészkelését olyan községekben, ahol összpontosított gazdálkodás folyik, és ott, ahol még egyéni gazdálkodók (hegyi telepesek) élnek. VOGELGEMEINSCHAFTEN DER INNEREN SÜDLICHEN ABHÄNGE VON KRUPÍNA-GEBIRGE JÁN SALAJ Der Autor des Beitrages resümiert die Ergebnisse ornithologischer Beobachtungen im Biotop des Intravilans an den Südhängen des Berglandes von Krupina. Er beschrieb die existierenden Biozönosen und charakterisierte sie am Beispiel von Vögeln durch Vogelgemeinschaften. Er macht auf die Adaptionsfähigkeit mancher Vogelarten aufmerksam, die durch die Übergangszone des Waldes in die Nähe menschlicher Behausungen gelangen. Dieses Durchdringen ist wissenschaftlich und ökonomisch von besonderer Bedeutung. In den Jahren 1968—1989 beobachtete er an drei Lokalitäten das Herbeilocken der Vögel durch Nisthäuschen. Die Ergebnisse dieses Versuches sind an der Tafel No 1 angeführt. Die Ornitozönosen werden an den Diagrammen No 1 und 2 für beide Grundbiotope bezeichnet. Die nistende, überwinternde, migrierende und frekventierende Vogelzahl ist in absoluten Ziffern ausgedrückt. Die menschlichen Ansiedlungen als Biotope werden als standfesteste bezeichnet, in denen manche Vogelarten ausschließlich hier nisten. Im Nahmen dieses Biotops macht der Verfasser auf die Lösung des Schwalbenproblems aufmerksam. Es handelt sich um ihre Verbreitung und Nistung in Gemeinden mit zentralisierter Landwirtschaft und Gemeinden mit privater Landwirtschaft (auch Einzelhöfe). 430