Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1973. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 11)

Dr. Nagy József (szerkesztő)—Friedrichné dr. Kovács Irén—dr. Nagy Andor— Rátkai István—Somos János—Szabó Endre—dr. Szűcs László: Az általános iskolai tanárképzés 25 éve az egri Tanárképző Főiskolán

—fizika, mezőgazdasági ismeretek és gyakorlatok szakot csak biológia—• földrajz, műszaki ismeretek és gyakorlatok szakot csak matematika— fizika szakos hallgatók választhatták. A négyéves háromszakos képzés megvalósításával teljesen helyreállt az Egri Pedagógiai Főiskola integritása is. Üjra megszervezték a kémia, ének és testnevelési tanszékeket és megkezdték a szervezését a mezőgazdasági és műszaki tanszéknek. Több mint egy évtized távlatából talán vitatni lehetne, hogy a négyéves háromszakos képzés megfelelő alapokat nyújtott-e mindhárom szaktárgy teljes értékű elsajátításához. 1959-ben azonban á négyéves háromszakos képzést jelentős mértékben társadalmi szükséglet, az általános iskolák szaktanárigénye hozta létre. Az egységes tanárképzés vitájával párhuzamosan azt lényegében teljesen illuzórikussá téve. 1957-től fokozatosan térthódítottak, éppen a legkisebb általános iskolákban a képesítés nélküli nevelők és ezeknek a képzése, valamint ezek felváltása képzett szaktanárokkal feltétlenül szükségessé és indokolttá tette a háromszakos képzés megvalósítását. Csakis a háromszakos tanárképzés pillanatnyi bevezetésével lehetett csökkenteni azt a pedagógiai kontárkodást, ami számos kisebb általános iskolában megnyilvánult. A négyéves képzésre való áttérés szükségszerűen magával hozta ismét a tantervek és programok, valamint a jegyzetek újraírását, átírását. A négyéves képzésnek megfelelően fejleszteni kellett az előadások, szemináriumok, gyakorlatok módszertanát is, hiszen a megváltozott körülmények között szükségszerű volt, hogy új módszerekkel oktassák a főiskolai hallgatóságot. A gyakorlat, elsősorban a tanítási gyakorlat, a pedagóguspálya közelségének szerepe jelentős mértékben megnövekedett a négyéves, háromszakos képzésben. A minisztériumi tervek szerint is a gyakorlati képzésnek sokkal inkább súlypontba kellett kerülni, mint a korábbi években. Ezt célozta például a kéthetes falusi tanítási gyakorlat bevezetése 1962 őszétől, de ezt célozta a szakmetodikusi rendszer kiépítése is a szaktanszékek mellett. 1962-től kezdve minden szaktanszék mellé igyekeztek szákmódszertant oktató tanárokat beállítani, azzal a céllal, hogy részben a szaktárgy módszertanát oktassák, másrészt a gyakorlóiskolában levő hospitálásokat és tanítási gyakorlatokat irányítsák és ellenőrizzék. Bár a későbbiek folyamán a szakmetodikusi rendszert ilyen formában megszüntették, de mindenesetre ez a háromszakos képzés egyik jelentős kezdeményezése volt. 1961-ben újabb formai változás történt az általános iskolai tanárképzésben. A Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről szóló 1961. évi III. törvény következményeként az addigi pedagógiai főiskolákat tanárképző főiskoláknak nevezték el. A pedagógiai főiskola elnevezés megváltoztatását a felsőfokú tanító- és óvónőképzők felállítása tette szükségessé, mivel a tanárképző főiskoláktól függetlenül itt is pedagógusképzés folyt, s a megkülönböztetés mindenképpen indokolt volt. A pedagógus-szükséglet növekedése és a ténylegesen meglevő nagyarányú hiány 1962-ben a nyíregyházi tanárképző főiskola felállításához vezetett. Társadalmi rendszerünk és a szocialista demokratizmus fejlődésének következményeként 1963 nyarától megszűnt a származási kategória figyelembevéve az egyetemi, főiskolai felvételiknél. A Magyar Szocialista 30