Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1973. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 11)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom-és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József- Szláv eredetű helynevek az ún. Tiszaháti-területen

ez a mód a legrégibb korban feltűnően gyakori volt és így — szerinte — a puszta személynevek mint földrajzi elnevezések náluk a magyarok bejövetele előtti időbe tartoznak. 2.5. Kosice etimológiájának a bemutatásával (legrégibb alakja +Kosa, ebből lett a magyar: Kassa, aztán -ov szuffixum által: +Kosov > latin Cassovia, később: +Kosici > Kosice (Stanislav azt igyekszik illusztrálni, hogy a szláv szuffixum nélküli elnevezések magyar formái és ugyanezen elnevezések szuffixumos szláv alakjai közötti különbségből csak azt lehet kikövetkeztetni, hogy a magyarok bejövetele idején és még egy ideig azután is a régi Magyarországon élő szlávok ezeket a neveket -ice, -ovice stb. képzők nélkül használták, s hogy a képzőket csak később csatolták hozzájuk a szlávok, amikor divatba jöttek ezek és más képzők. A földrajzi elnevezések végén a szuffixumok az újabb időkben sem stabilizálódtak. (598. old.) Ezzel kapcsolatban Stanislav a Hont megyei Trebusovce-t (< középkori: +Trébégost, magyar: Terbegéc) idézi. Más példák is azt mutatják, hogy a helynevek melletti szuffixumok nem állandóak, és hogy a ma szuffixumos földrajzi elnevezés nem szükségképpen volt szuffixumos keletkezésétől fogva. Lehetséges, hogy a magyarok a szuffixumos elnevezések szuffixumát elhagyták, mert ellentétben állottak az ő szótőrendszerükkel, s szemantikailag nem volt értékük az ő számukra. (599. old.) 2.6. A magyar névtanirodalomban szinte dogmává merevedett az a felfogás, hogy a szlávoknál a puszta személynevek helynevekként való használata sohasem volt meg. Ha ez igaz, ennek csak az az ,,előnye" lehetne, hogy a régi szláv települések száma Magyarországon jelentősen lecsökkenne. A kérdés mellett azonban éppen azért időztünk kissé hosszabban, mert érzékeltetni akartuk, hogy a régi álláspont (Meíich, Kniezsa stb.) legalábbis további vizsgálatra szorul. 3.1. Györffy György (Az Árpád-kori Magyarország tört. földr. Akadémiai Kiadó, I960. 11. old.) szerint a magyaroktól megszállt terület korai szláv helynévanyaga általában a szláv—magyar együttélés időszakának, tehát a X—XI. századnak etnikai viszonyait tükrözi, ebből azonban nem rekonstruálható bizonyossággal az itt lakott szlávság IX. századi elterjedése. Szerinte számolni kell azzal, hogy bizonyos területekről a szlávság elköltözött s helynévi nyoma nem maradt, ugyanakkor valószínű, hogy a X. században telepítések, áttelepítések is történtek, s a szlávság oly vidéken is meghonosodott, ahol korábban nem lakott. Egyébként amikor a honfoglalás előtti szlávság elterjedését vázolja a korai szláv helynévanyag alapján, a régészet eredményeit az etnikai meghatározás bizonytalansága miatt mellőzi. Szerinte a régi Bereg vármegye szláv helynévanyaga arra mutat, hogy a magyarság jelentékeny szláv lakosságot talált ott. (520. old.) 3.2. Erdélyi István dr., a MTA Régészeti Intézetének főmunkatársa az 1956—68-as években feltárásokat végzett Gergelyiugornya határában, IX. századi településeken, ahol — mint említettük — több, félig földbe vájt kunyhó került felszínre; ez a település megérte a honfoglalást. 3.3. Gergelyiugornya a vásárcsnaményi járásban van, a Tisza jobb part238-